Igyekezetünkben, hogy "lássuk" a kvantumvilágot, hasonlóvá válunk a föld alatt élő vakondhoz, akinek valaki megpróbálná a Himaláját lefesteni. Vagy olyanok vagyunk, mint az emberek Platón barlanghasonlatában: egy sötét sziklaüreg mélyén, láncon tengődve csak árnyakat látnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi is mind egy barlang mélyén élünk, a tudatlanság, az előítéletek láncaihoz kötözve, s gyenge érzékeink csupán árnyakat mutatnak nekünk. Ha megpróbálunk távolabbra látni, az csak összezavar bennünket: nem vagyunk hozzászokva. De megpróbálkozunk vele. Ez a tudomány. Carlo Rovelli
2. Az elmének hatalmas ereje van! Hasonló ez a jelenség, mint amit Platón írt le a barlang legendájában: a barlangban leláncolt emberek hamis képet alkotnak magukban a valóságról, hisz csak a dolgok deformált alakját ismerik, amelyet a mögöttük égő tûz vetít a falra. Raphaëlle Giordano
3. Az élet olyan, mint egy sûrû erdő, amelyben vakon tapogatódzunk.
4. Ahol emberek laknak, ott mindig ott lappang a sötétség. Ilyen az élet. A tökéletesség csak látszat. A felszín. Ha egy kicsit mélyebbre nézünk, rögtön előtûnnek a sötétebb árnyalatok. Ha egészen csontig hatolunk - a vaksötét.
5. A hiánymotívumok hatása alatt ténykedni olyan, mintha a világot homályos lencsén keresztül néznénk. Abraham Maslow
6. Egy klasszikus hasonlat szerint a tudomány olyan, mint egy világos gömb, amely sötét térben lebeg. A gömb belsejében vannak a tudományos ismeretek, körülötte pedig egy határtalan, ismeretlen birodalom található. Minél nagyobb a tudásunk, annál nagyobb a világos gömb. A nagyobb gömb egyre nagyobb felületen érintkezik a külső sötét térrel, és ezért egyre több a megválaszolatlan kérdés. Ezek a megválaszolatlan kérdések a gömb felszínét borítják, a külső térben pedig csupa olyan kérdés lapul, amelyekről azt sem tudjuk, hogy ilyen kérdés egyáltalán létezhet.
7. Lelkünk mély és kifürkészhetetlen, akár a kanyonok világa. Ha valaki beleír valamit, az örökre benne marad, akár a sziklába vésett szó. Ally Condie
8. Minél feljebb hágunk a hegyre, annál jobban fel kell öltözni. De mint emberek, teljesen levetkőzünk egymás előtt, mire felérünk a csúcsra. Ha máshol nem, de ott fent a magasban mindenki csak önmaga tud lenni. A Földön akkora emberek járnak, hogy az ember nem lát tőlük. Ha ott vagyok a sziklafal oldalában, akkorának érzem magam, mint egy porszem. Ha jön egy vihar, még akkorának sem. Ez a valós méretünk.
9. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz
10. Sokan csak néznek, de semmit sem látnak, hisznek és tûrnek, hallgatnak, várnak. Csapdába zárva, számtalan számla, süketen, némán a vakvilágba...