Mi is mind egy barlang mélyén élünk, a tudatlanság, az előítéletek láncaihoz kötözve, s gyenge érzékeink csupán árnyakat mutatnak nekünk. Ha megpróbálunk távolabbra látni, az csak összezavar bennünket: nem vagyunk hozzászokva. De megpróbálkozunk vele. Ez a tudomány.

Kapcsolódó idézetek

1. Igyekezetünkben, hogy "lássuk" a kvantumvilágot, hasonlóvá válunk a föld alatt élő vakondhoz, akinek valaki megpróbálná a Himaláját lefesteni. Vagy olyanok vagyunk, mint az emberek Platón barlanghasonlatában: egy sötét sziklaüreg mélyén, láncon tengődve csak árnyakat látnak. Carlo Rovelli
2. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz
3. Nem vagyunk egyedül, csak meg vagyunk osztva, közös tudásunktól rég meg vagyunk fosztva. Külön úton járunk, megoldást keresve, az elkülönülés csapdájába esve. Aranyosi Ervin
4. A világ titkaira túlságosan lassan vet fényt a kutatás; a tudomány sok kérdésre még egyáltalában nem tud választ adni. A tudományos kutatás azonban az egyetlen út, ami bennünket a rajtunk kívül eső világ helyes ismeretéhez elvezet. Sigmund Freud
5. Mindenünket, amink van, végeredményben az alapkutatásoknak köszönhetjük. Ha elvennénk mindent, ami ezekből származik, akkor meztelenül maradnánk az erdőben, vagy valamelyik barlangban. Szent-Györgyi Albert
6. Mindenünket, amink van, végeredményben az alapkutatásoknak köszönhetjük. Ha elvennénk mindent, ami ezekből származik, akkor meztelenül maradnánk az erdőben, vagy valamelyik barlangban. Szent-Györgyi Albert
7. A dolgok a maguk létében, teremtett vagy teremtetlen valóságukban vannak és csodálatosak. A mi érzékenységünk, a mi befogadásunk hibásodott meg, a mi érzékeink fogyatkoztak meg, mert a Szépséget és a Boldogságot, a Fényt csak kívül kerestük, vagy tán már nem is kerestük. Pedig az belül van és mindig belül volt, így most is belül van. Keresésünk igazolja a hiányt, a hiány tanúsítja, hogy ebben a fájdalmas világban vagyunk és élünk, de mégsem egészen ebből a világból élünk. Várszegi Imre Asztrik
8. A magányt, a magányosságot sokan egyértelmûen negatív állapotnak tekintik, pedig valójában nem az, csak nehéz elfogadni. Mindannyian magányosak vagyunk, ez az alapállapotunk, amit mások társaságával, érzelmekkel, kötelékekkel próbálunk ellensúlyozni, pedig az csak eltakarja a saját valónkat. Hántsuk le magunkról az összes társadalmi réteget, minden kapcsolatunkat, mélyedjünk el önmagunkban, és akkor közelebb tudunk kerülni a világ, a teremtés, az ittlétünk megértéséhez. Istók Anna
9. Mindannyiunkban van sötétség.
10. Ahol emberek laknak, ott mindig ott lappang a sötétség. Ilyen az élet. A tökéletesség csak látszat. A felszín. Ha egy kicsit mélyebbre nézünk, rögtön előtûnnek a sötétebb árnyalatok. Ha egészen csontig hatolunk - a vaksötét.