Ugrás a tartalomra
Illanó dolog a siker. Az ember egész életében ácsingózik rá, amikor eléri, azt hiszi, végre-végre itt van és maradandó, de mire magához ölelné, már el is tûnt.
Kapcsolódó idézetek
-
A sikerre nincs garancia. A sikert könnyen el lehet venni az embertől, mi több, egyszerûen elillanhat.
Lisa Jewell
-
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük, de bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk, az ajándék elillan.
-
Az emberek ilyenek. (...) Annyira vágyódnak valami után, hogy majdnem belebetegednek. Aztán, mihelyt megkapják, már nem is kell nekik.
-
Az ember csalódik, vagy csalódottá teszik, ha szerelmet és életre szóló kapcsolatot keres. Jobb, sokkal jobb, ha az ember a pillanatot élvezi, fenékig üríti az élvezetet, aztán továbbáll.
Nora Roberts
-
Az elérhetetlent időnként megízlelni és élvezni, az egy dolog, de arra ácsingózni már egészen más tészta.
-
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer.
Robert Merle
-
A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.
Margit Sandemo
-
Valami miatt mindenkinek van oka a boldogságra. Mondjuk, van szerető párja, jó egészsége, remek gyermekei, jó állása, szívbéli barátai, érdekes hobbija, gondoskodó szülei, tető a feje fölött, tiszta ivóvize, dedikált Billy Joel-albuma, vagy éppen van mit ennie. Az idő múltával azonban, ahogy mindehhez hozzászokunk, épp mint a friss kenyér illatához, e csodás tulajdonok kitörlődnek a fejünkből. Ahogy a régi mondás tartja, csak akkor tudjuk értékelni a dolgainkat, amikor már nincsenek.
-
A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerûen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
-
Az ember, amíg él, egyre csak azon igyekszik, hogy valami maradandót csináljon azok számára, akik a nyomába jönnek. Arra nem is gondol, hogy akik jönnek, azok mindent másképp látnak majd, és mindent átalakítanak, az egész életét átalakítják, és átköltöztetik a maguk új látóköre és egyénisége szerint, és tulajdonképpen szinte feleslegessé válik az, amit az ember a jövendő számára csinált, gondolt, tervezett.
Wass Albert