Õ is, ő is csak egy volt a sok közül, Ki elhitte, nincsen már egyedül, Ahogy egyedül született, úgy halt meg. Szomja vitte más világba, Mérgek marták, sosem bánta, Bús magány volt az ő barátja.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül. Orson Welles
2. Egyedül lenni olyan, akár a méreg. Szenved tőle az ember. Mindenkinek kell egy támasz.
3. Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia. Krúdy Gyula
4. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János
5. Egyszerû ember voltam, egyszerû szavakkal, Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem: Születtem nyolcvan, éltem halálomig, De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Children of Distance
6. De - tudjátok-e, hogy mi a magány! Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. (...) És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő!... És ébren várni minden virradásra... Somlyó Zoltán
7. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Kosztolányi Dezső
8. Csak ment előre, bizonytalanul, s most már egészen irányt vesztve. Imént még kutatott valami után, most már csak menekült. Nem éhezett már, nem fázott, csak félt. Egyik ösztön kiszorította a másikat. Egyetlen gondolata az volt: menekülni, menekülni. Mi elől? Minden elől. Az élet szörnyû falakkal zárta körül mindenfelől. Ha szökni tudott volna a világból, megtette volna. Victor Hugo
9. Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha. Wass Albert
10. Amíg veled össze nem hozott a sors, hiába éltem. Rideg és örömtelen volt a világ, és szívem, amelyben tágas hely volt sok vendég számára, rideg és magányos maradt a házi tûzhely melege nélkül. Nagy szükségem volt rá, és nem látszott elérhetetlen álomnak, hogy az az egyszerû öröm, amiből mindenkinek kijut, amit az egész emberiség élvez szerte a világon, hozzám is elérjen valamilyen formában. Ha öreg, rút és torz vagyok is. Ezért vontalak a szívemre (...), ezért zártalak oda be, és azt hittem, meg tudsz melegedni a tûznél, amit te gyújtottál benne. Nathaniel Hawthorne