Ismerek jól minden szabályt, Írottat, íratlant, kimondhatatlant. Nem tarthat fel semmilyen gát, Elkopott, elhasznált, ostoba szólam. Az ígérgetés nagyon kevés, Hogy egyszer talán, s addig várjak. Úgy unom már, ki utamba áll, És nem fogja fel, Nem érdekel, mit mond nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
2. Semmi nem lesz többé Olyan, mint rég, A múltam elmúlt, és mielőtt A jövőmet elvennéd, én Nem hagyom magam, Felállok újra meg újra, ha kell, Bárki bármit mondjon, Engem már nem érdekel! Tankcsapda
3. Hangozzék bár kegyetlenül, unottan. Egy szó elég. Nem értem félre majd. Ami eszedbe jut - pont az legyen. Mondd ki! De jól vigyázz. Végül még elhiszem. Karafiáth Orsolya
4. Unom már, hogy azt mondod, hogy "minden rendben van", unom már ezt a szar dumát, hogy "érezd jól magad", annyira unom már, hogy úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne. Unom már, hogy azt játszod, hogy élvezed... Esti Kornél
5. Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt, Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt, A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem, Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem. Children of Distance
6. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
7. Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom. Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél, De most már jól tudom, nem lesz több alkalom, Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném.
8. Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi. Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni. Ha a káosz beszippant, ne vedd fel, ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el. Punnany Massif
9. Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. Fodor Ákos
10. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.