Ismertem egy öreg matrózt. Õ mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden természetbúvárnak ajánlom, (...) hogy ragadja meg a kínálkozó alkalmat s menjen neki egy szárazföldi, vagy ha másként nem lehetséges, valami hosszú tengeri útnak. Biztosra veheti, hogy a reá váró nehézségek vagy veszedelmek sohasem oly súlyosak, mint ahogy előre képzeli. Erkölcsi szempontból az lesz nyeresége, hogy az utazás megtanítja őt bizonyos jólelkû türelmességre, megszabadul az önzéstől, megszokja az önálló cselekvést és megtanulja mindenből, ami történik, a legjobb tanulságot maga részére levonni. Egyszóval: elsajátítja a legtöbb matróz jellemző tulajdonságát. Persze az utazás esetleg bizalmatlanságra szoktatja; de ugyanakkor rájön, hogy valójában milyen sok a jószívû ember, akikhez soha azelőtt nem volt semmi köze és talán nem is lesz többé, s akik mégis készséggel sietnek segítségére. Charles Darwin
2. Ha az ember elég erősen behunyja a szemét, elég sok időre, szinte mindenre emlékezni tud, ami boldoggá tette. Az anyja bőrének illata, amikor ötéves volt, és kuncogva menekültek be egy lépcsőházba a hirtelen leszakadó eső elől. Az apja hideg orra az arcán. Egy plüssállat megkeményedett mancsának vigasza, amit nem enged az ember kimosni. A hullámok hangja a sziklákon az utolsó tengerparti nyaralás során. Fredrik Backman
3. Aki hat, nyolc vagy éppen tizenöt év után tér vissza egy családba, egy utcába, városba, légüres térbe pottyan, ahol nem is tudom, hogy van-e az újrakezdésnek vagy a folytatásnak bármiféle reális esélye. Bodor Ádám
4. Megváltoztam. Elmentem három... négy évre. És most, hogy visszajöttem, másmilyen vagyok, mint mikor elmentem. És mindenütt ez a tragédia. Aki más emberként jött haza, annak ismét be kell illeszkednie. Ha az ember elmegy, és másként él, közben óhatatlanul ő maga is megváltozik! Agatha Christie
5. Éltem ötven évet holtan, öt percig ha boldog voltam. Nagy László
6. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
7. Nem igaz (...), hogy ősz fürtjei és ráncai alapján bárkiről gondolhatod azt, hogy sokáig élt: nem sokáig élt, hanem régóta létezik. Úgy bizony! Hacsak nem gondolod, hogy nagy utat tett meg hajóval az, aki miután a vad vihar elsodorta a kikötőből és ide-oda dobálta, a váltakozva különböző irányból dühöngő szelek hatására ugyanazon a területen hajózott körbe-körbe? Az ilyen nem nagy utat tett meg hajóval, hanem sokat hányódott! Lucius Annaeus Seneca
8. Furcsa haza. Az ember fellélegzik, mikor kiér belőle. Faludy György
9. Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenő íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt. Márai Sándor
10. Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária