Isten a megkeseredetten nem segít. Aki emberben nem tud vigaszt találni, annak Isten is csak díszlet.

Kapcsolódó idézetek

1. Megkínzott megkínzottat nem tud vigasztalni.
2. A vallás nem nyújthat vígasztalást, csak annak, ki gondolkozni képtelen, úgy hogy csak ily lehetetlen utakon képes magán segíteni; ezt is csak "úgy a hogy" megnyugtatja, de reálisan sohasem segít azon. Az ész az egyedüli, mely segítséget nyújthat, sőt ép ennek hiánya s a vallással való helyettesítése szüli a legtöbb bajt.
3. Semmi sincs, ami be tudná tölteni az emberi szívben tátongó ürességet, csak Isten. Nincs más megoldás a háborúkra, előítéletekre és igazságtalanságokra; csak Isten. Nincs semmilyen kielégülés, amely csillapítani tudná az emberi test sóvárgását, csak Isten. Nem ad igazi gyógyulást a megtört szívûeknek, a magányosoknak és a kétségbeesetteknek, csak Isten. Nincs más fordulópont, amely kiszabadíthatná az embert züllöttségéből, csak Isten. Nincs más szabadulás függőségből, bánatból, csak Isten.
4. Az embereken nem lehet segíteni. Én legalábbis nem tudok. Csak az Úristen szólíthat fel bûnbánatra, gondolom, ezt maga is tudja. Agatha Christie
5. Az éhezők, az ínséget szenvedők, a hajléktalanok, a betegek nem törődnek ám Istennel. Biológiai szükségleteik okán nem.
6. Amikor az égvilágon semmi sincs a szívünkben, csak a segélykiáltás, talán Isten pont akkor nem segíthet. Mint ahogy a fuldoklón sem lehet segíteni mindaddig, amíg összevissza csapkod. Lehet, hogy saját visszaverődő segélykiáltásai miatt nem hallja meg a bajba jutott a megmentő hangját. Clive Staples Lewis
7. Ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Biblia
8. Ahol az ember nem tud életben maradni, ott az istenek se boldogulnak. Cormac McCarthy
9. Nem hiszek istenben. Keserûbb és szerencsétlenebb volt az én életem, semhogy higgyek benne, mert úgy tapasztaltam, vagy csak azok találják ki, akikben sok a gyengeség, és magukat vigasztalják vele, vagy sok az erő, és másokat félemlítenek a nevével.
10. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Márai Sándor