Isten sohasem hagy el téged, fiam. Néha félrenéz, mert másokra is figyelnie kell. Olyankor te is elhagyatottnak és elárult árvának érezheted magad. De végül Isten mindig visszafordul hozzád, mert ő soha senkit nem hagy örökre magára.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten sosem hagy el! (...) Akkor van csak igazán veled, amikor kételkedni kezdesz benne. A. O. Esther
2. Ahányszor látlak, rám köszön az Isten, hangjából érzem: semmi nincsen ingyen. Hogyha kell majd, elé állok bátran, általad én mindig a szebbik arcát láttam.
3. Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyûlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Õ is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet. Müller Péter
4. Ne érezd magad elhagyottnak, mert én mindig veled vagyok, nem foglak elhagyni, nem tudlak elhagyni, mert az én teremtményem vagy és az én mûvem: a lányom, a fiam, a célom, önmagam. Csak szólíts ezért bárhol és bármikor, ha távolabb sodrodnál tőlem. Én ott leszek.
5. Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.
6. Mindnyájunknak vannak hibái. Egyikünk sem közelíti meg a tökéletességet, még messziről sem, és azt kívánjuk, bárcsak jobbak lennénk. Azonban tudnod kell, hogy Isten úgy szeret, ahogy éppen most vagy, és irántad való szeretete soha nem lesz kisebb.
7. Ez az élet rendje, fiam. Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod.
8. Nem fogsz elveszíteni minket, mert soha nem fogunk elhagyni téged és elfelejtkezni rólad. Hogyan is tehetnénk? Te hívtál életre minket, figyelemmel kísérted sorsunkat és erőt öntöttél belénk. Most azonban... eljött a mi időnk. Engedj el minket, és közelebb leszünk hozzád, mint valaha voltunk! Hadd vegyük a jövőnk sorsát a saját kezünkbe, és alakítsuk úgy, ahogy a legjobbnak látjuk! Bízz azokban, akiket megalkottál! J. R. Ward
9. Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis... isten hozzád! Vajda János
10. Szüntelenül észben kell tartanod, hogy a sors olykor súlyos akadályokat gördíthet elénk. De ha válaszúthoz érsz, és bizonytalan vagy, hogy melyik úton menj tovább, könyörgök, hallgass az előérzetedre, a megérzés adományára. Meglátod, sosem fog cserbenhagyni. Lucinda Riley