Istent játszottunk, amikor feltaláltuk a fogamzásgátlást, a magzatvíz-mintavételt, a császármetszést, amikor kifejlesztettük a modern gyógyászatot és sebészetet. Amikor repülünk, Istent játszunk. Amikor felvesszük a harcot a rákkal, Istent játszunk. Kontaktlencsét és szemüveget viselve Istent játszunk. Mindennel, amit azért teszünk, hogy változtassunk a születésünkkor kapott életünkön, Istenné tesszük magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Valamennyien abban a hitben növünk fel, hogy egy hatalmas gépezet fogaskerekei vagyunk. És mind fontosak vagyunk, akárkik legyünk is, akárhogyan is nézzünk ki. De ez nem így van. Az orvostudomány, a gyógyszerek, a modern technika, a génmanipuláció és hasonló dolgok segítségével elvesszük a természettől a kiválasztás lehetőségét. Karin Smirnoff
2. Bizonyos szempontból az ember csúcsteljesítményének látom a vallást. Amikor kitaláltuk Istent, képességet teremtettünk magunknak, hogy figyelembe vegyük saját korlátainkat, és felruháztuk őt olyasfajta kényelmes kibúvókkal, amelyek lehetővé teszik, hogy azt higgyük, csak ennyi irányítással rendelkezünk. Az az igazság, hogy a legtöbb ember bizonyos mértékig élvezi a tehetetlenséget. Szerintem azonban igenis van hatalom a kezünkben, méghozzá akkora, hogy halálra rémít bennünket. Isten mint olyan, talán a legnagyobb ajándék, amit valaha is adtunk magunknak. A józan ész ajándéka.
3. Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hûséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint. Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk (...), vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
4. Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket. Charles Bukowski
5. Talán tényleg megőrülsz, ha megpróbálod Isten szerepét játszani. Azt mondják, hogy az alázat keresztény erény, most már látom, hogy miért. Az alázat az, mely épelméjûvé és emberi lénnyé varázsol. Agatha Christie
6. Higgyünk a jövőben, a jövő alakításának lehetőségében. Higgyünk abban, hogy adhatunk, gyógyíthatunk, tehetünk az élővilágért, a Földért, a természetért, az emberiségért, egymásért, magunkért.
7. Sokféle szerepet játszunk. Van, amelyik szórakoztat, és van, amelyiket azért játszunk, mert mások elvárják tőlünk. Legtöbbször azért, hogy védjük magunkat. Ingmar Bergman
8. Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Õ következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Õ meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk.
9. Istenben hinni azt jelenti, hogy átadjuk neki a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is. Az egész életünket a szeretet szolgálatába állítjuk. Simon András
10. A legnagyobb hazugságokat magunknak tartogatjuk. Azt játsszuk, hogy istenek vagyunk, mi hozunk döntéseket, s az áramlat a mi nyomdokvizünk. Mark Lawrence