Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden elmúlik, mint az álom Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár. Friedrich Schiller
2. Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. Stephenie Meyer
3. Árva vagyok, árva, Mint mezőben tarló, Kinek ékességét Elvette a sarló.
4. Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Ismerős Arcok
5. Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
6. Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.
7. Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tûri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E földről, hol nem szívesen marad; Szerelmed az, mely vissza-vissza térit, Mint tavasz a vándor-madarat. Ábrányi Emil (ifj.)
8. Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tûn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha. Eötvös József
9. Vándor vagyok. Zord eszmék vándora. Gond és harag pusztáit járja lábam. Lelkemben elvész édes sóhajod, Mint a madár-hang erdők viharában! Ábrányi Emil (ifj.)
10. Vidd magaddal erdő csendjét virágoknak harmatkelyhét vidd magaddal madár röptét esti csillag színezüstjét összeomló fehér vállad vidd magaddal gyáva vágyad felejtésre kárhozottan nyíljon bánat mosolyodban. Nagy István Attila