Árva vagyok, árva, Mint mezőben tarló, Kinek ékességét Elvette a sarló.

Kapcsolódó idézetek

1. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
2. Állok itt most kiraboltan, szerelemből számûzötten, félig élve, félig holtan, állok árván, megraboltan. Utassy József
3. Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Ismerős Arcok
4. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
5. A magány olyan, mint egy Árva harmatcsepp egy levélen. A kis szél is rezgeti, A levelet meglibbenti, Egyensúlyát, ó, elveszti, A földön porrá zúzódik. Dinnyés József
6. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
7. Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tûnt tájak, fájó töredékek Juhász Gyula
8. Szerelem nélkül az ember olyan valami, mint a mező virág nélkül.
9. Mért oly távol, mért oly messze? Hisz veled mindig ünnep lenne. Ágrólszakadt kis madárka vagyok nélküled. Én árva! Juhász Magda
10. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter