Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiányzol nékem, drága asszonyom, hiányzol, mint a bénának a kéz, hiányzol, mint a sötétből a fény, hiányzol, mint a jégből a meleg, hiányzol, mint a süketnek a dal.
2. Hiányzol, mint a fáknak a júniusi eső, Hiányzol, mint a hóvirágnak a téli napsütés, Hiányzol, mint gyerekeknek a játék, Hiányzol, mint holdfénynek a nap sugara. Zágorec-Csuka Judit
3. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
4. Hiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod. (...) Nehéz csönd nyomja szívemet. Nagy István Attila
5. A szerelem olyan, mint a virág. Ha egyetlen egy hideg éjszakán elfagyott, a másik napon belehal a sebeibe. Jens Peter Jacobsen
6. Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában. Fredrik Backman
7. Gyász. Fekete, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, és üres. Olyan üres, akár a kiszáradt folyó aszály idején.
8. Lelked kedvessége, hozzám-szívessége ó, be nagyon hiányzik! Szíved hidegétől, idegenségétől testem-lelkem fázik! Ratkó József
9. A hiányérzet olyan, mint egy üres váza, ami lezuhant az asztalról, s darabokra tört. Már nem lehet összerakni, csak arra lehet gondolni, hogy milyen volt épen, vagy milyen lehetne, ha ép volna. Cseh Katalin
10. Már másfél nap is sok tőled távol, Csodának látlak én téged, azért hiányzol. Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek, Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek. Punnany Massif