Ugrás a tartalomra
Voltam már lenn, és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Kapcsolódó idézetek
-
Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.
A percek szenvednek, várnak az idő halálára.
Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó.
Az összes dolog halott, csak hiányod állandó.
Fluor
-
Hát megint itt maradtam, olyan egymagamban,
ismerős az érzés, de már régen hozzászoktam.
Tudod, mindennek vége egyszer,
aztán álmokat úgy temetsz el,
hogy abból születnek új remények,
amitől lehet, hogy mások majd félnek.
Road
-
Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam,
És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam,
Ilyen az élet, nem választhatok újat.
És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat,
Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig,
Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.
-
Egyedül vagy, érteni szeretnéd,
Keresed magad, de nem találod rég.
Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt,
Döntsd le a falat, döntsd le a falat,
A versből mindig szeretet fakad.
Bonanza Banzai
-
Csak hazugságokat mondj nekem,
kérlek, úgy csináld, hogy elhiggyem,
másképp nem kapok levegőt.
Ez az egész csak üressé tesz.
csak szürke falak és semmi fény,
itt semmim sincs nélküled.
-
Nap mint nap ültem a sötétben,
Szorongtam, féltem egyedül.
Nap mint nap akárhová néztem,
Körbevett egy ûr.
Megjöttem, minden olyan szép itt,
Remélem, utam véget ért.
Itt állok, egy jelt várok,
Hogy szívem célba ért.
-
Vesztes lettem, hiába győztem,
Senki mellettem, senki mögöttem.
Állok az úton, rád gondolok,
Tudom, a szabadság magányos dolog.
Hobo Blues Band
-
Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem.
-
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt!
Edda
-
Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok.
Kozma Mária