Jaj, oda szegény, az aranyedény! a szellem a porba kiloccsan... Kongj, gyász-zeném! egy drága lény forog alvilági habokban. Ej, Guy de Vere, te se könnyezel? most ülj tombolva tort! Nézd, kit fed el rút gyászlepel? A kedvesedet, Lenore-t! Õt őrzi ma gyertyaláng, ima, komor ének érte zokog - Ó mondd, ki lehet fenségesebb, mint egy ily ifju halott? Kit nász helyett vár gyászmenet, az kétszeresen halott!

Kapcsolódó idézetek

1. Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
2. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
3. Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem. Vörösmarty Mihály
4. Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni.
5. Ez a gyász: jelenléted és hiányod. Hogy holtodban halálom szenvedem. Hogy szerelmemben mindkettőnk magányát. Hogy azt remélem, mi reménytelen. Beney Zsuzsa
6. Fáj a szívem, hiába tagadom. Gyászt hordok érted boldog ifjúság. Fátyolként lengjen emléked körül Engem, a bölcs öregség koldusát. P. Jánossy Béla
7. Fájdalmas tovább élni a szeretteink elvesztése után. Egyszerûen fáj. Fájdalmas végigmenni a folyosón, vagy kinyitni a hûtőt. Fáj felvenni egy pár zoknit, vagy fogat mosni. Az étel íztelen. A színek elszürkülnek. A zene bántja a fület, ahogy az emlékek is. Ránézünk valamire, amit máskor szépnek találnánk - a bíbor égre naplementekor, vagy a gyerekektől nyüzsgő játszótérre -, és mindez valamiképp csak mélyíti a veszteségérzetet. A gyászt így, magányosan hordozzuk. Michelle Obama
8. Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! De ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bûn lenne, ha síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok.
9. Mit gyászolunk? hitet, szerelmet, Egy álomnál tündéribb valót. El nem csókolt csókot, százat, ezret, Bûnöst, hûtlent és vérforralót. Még ajkamon kisért illata S nem sodorja onnét el, csak a Vén halál maga. Õ cirógatja ma barna hajam. Halottak napja van.
10. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!