Jellemző emberi hozzáállás, hogy túlértékeljük saját szakmánkat: egyvalamihez értünk, és aki annak a területnek a három szakkifejezését nem tökéletesen alkalmazza, azt idiótának nézzük.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon furák vagyunk mi, emberek: amikor látunk valakit, aki valami olyat csinál, amit nem értünk, vagy azt szeretnénk, hogy inkább ne csinálja, akkor azt mondjuk rá, hogy beteg. És az illető ezt még el is hiszi nekünk. Feldmár András
2. Könnyen megeshet, hogy ha valamit ostobaságnak bélyegzünk, az végül csak a saját ostobaságunkat teszi nyilvánvalóvá. Elegánsabbnak tûnik az a megoldás, hogy közelebb megyünk, és megnézzük jobban. Szabó Tibor Benjámin
3. Valahányszor egy ember - akár a legmagasabb intelligenciával és mûveltséggel rendelkező is - véleményt nyilvánít egy olyan kérdésben, ami kívül esik a saját érdeklődési körén, tanulmányain és tapasztalatain, az minden esetben olyan ostobaság lesz, amiből a teremtőnk azt szûrheti le, hogy az ember nem jelent számottevő előrelépést a majomhoz képest. Mark Twain
4. Nagyra becsüljük azokat, akik nagyobb kockázatot vállalnak, de ha ezek az emberek veszítenek, akkor már bolondnak nevezzük őket.
5. Az emberek úgynevezett mûveltebbike imád úgy tenni, mintha mindent értene. Aztán evégből túlkomplikálják a dolgokat, és belesülnek. Vavyan Fable
6. Emberi tulajdonság, hogy egész népeket, sőt egész kontinenseket azon a - sokszor csak néhány - emberen keresztül ítélünk meg, akikkel személyes kapcsolatunk volt. Nem csoda, hogy a kísérő tolmácsokkal szemben személyi, szakmai, politikai, morális téren egyaránt magas követelményeket támasztunk. Lomb Kató
7. Gyakoriak a magabiztos ostobák és a bizonytalan entellektüelek. És úgy tûnik, emberi természetünk része, hogy a magabiztosakra jobban figyelünk.
8. Az ember legfeljebb egy, legjobb esetben maximum két területen lehet szakértő. Az újságírókat, akik tíz, húsz, harminc különböző témában is megszólalnak, nem lehet komolyan venni. Az elemzéseik, véleményeik és "átfogó magyarázataik" - még ha határozottan is adják elő őket - gyakran semmit sem érnek. Rolf Dobelli
9. A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.
10. Másokat igaztalanul gyávának tartunk, míg önmagunk esetében ugyanazt bölcs elővigyázatosságnak nevezzük.