Kamaszkorunkban Marlo Thomas arról énekelt nekünk, hogy fogadjuk el egymást és a másságunkat. De közben felnőttünk, és most mást dallamot éneklünk. Már nem ünnepeljük egymás életre szóló döntéseit, hanem minősítjük. Az elfogadás tényleg csupán gyerekes dolog lenne? Vagy akkor gondolkodtunk helyesen? Mióta nem adjuk szabadon önmagunkat?

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak olyan helyzetek, főleg kamaszoknál, ahol nem lehet az ember mézesmázos: ki kell mondani a dolgokat. Határozottnak kell lenni, fel kell venni a stílust. Egy dühös kamasznak hiába is mondanám, hogy mindenkit el kell fogadni és szeretni: nem találnék el a lelkéhez, ha nevelni akarnám. Mindenkit engedni kell a saját tempójában haladni, még akkor is, ha nem értek vele teljesen egyet: ez az igazi elfogadás. Vámos Robi
2. Amíg kapni szeretnél, megszerezni, nem vagy igazán felnőtt. Mondhatnám, hogy mikortól, ennyi és ennyi évesen. (...) Pedig a szabály nem kívül létezik, csak bennetek. Mikor rájöttök, a másik az első, a fontos. Mikor adni akartok, neki, senki másnak. Ajándék legyen a szerelem.
3. A szerelem gyerekes dolog (...). Felnőttek vagyunk. A felnőtteknek kompatibilitásra van szükségük. Maggie Stiefvater
4. Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak. Kováts Laura Rozália
5. Elkezdtünk felnőni. Hagyjuk, hogy bizonyos emberek megbûnhődjenek a döntéseik miatt, másoknak viszont hagyjuk, hogy jóvátegyék a hibáikat. Christina Lauren
6. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
7. A felnőtté váláshoz elkerülhetetlen, hogy az ember egyszer csak elkezdjen őszinte lenni saját magához. Valahogy a gyermeki léthez tartozik hozzá, hogy játszunk. Mindig mindenféle szerepeket játszunk, amíg kicsik vagyunk, és ebbe nagyon könnyû beleragadni. Szinetár Dóra
8. Amikor visszamegyünk a gyerekkori házba és megtaláljuk régi, eldugott tárgyainkat, felordítunk. Istenem, de jó volt a gyerekkor! Aztán sóhajtunk, de kár, hogy felnőttünk. Gyerekkoromban felnőtt akartam lenni, hogy szabad lehessek, és senki ne dirigálhasson nekem. Felnőttként megtudtam, nincs szabadság, csak viszonylagosságok vannak, és a sors tudja csak a jövőt.
9. Mind szembesülünk a korlátainkkal, van, aki elfogadja, van, aki nem. Sosincs késő felnőni.
10. Kezdek rájönni, hogy sok dolog, amit a fiatalságom hozadékának véltem, valójában a sajátom. Nem azért vagyok hangos, érzelmes és idealista, mert ilyenek a tizenévesek, hanem mert egy hangos, érzelmes és idealista ember vagyok, aki eddig történetesen tizenéves volt. Csak azt veheti el tőlem a felnőttkor, ami igazán nem volt az enyém. A többit megtartom, még szükségem van rájuk.