Kényelmes és megnyugtató hinni, hogy van egy lényegi énünk, hogy a jó emberek jók, a rosszak rosszak, és hogy ezek a tulajdonságok bennünk élnek, nem pedig a minket éppen körülvevő látvány, hangok és jelképek határozzák meg őket. A szociálpszichológia azonban megkérdőjelezi ezt a hiedelmet. Valójában még az emlékeink is - az építőkockák, amelyekből az idő múlásával összeáll, kik vagyunk - magukon viselik a helyek címkéjét, ahol keletkeztek.

Kapcsolódó idézetek

1. Alapjában véve jó ember vagyok, vagy nem vagyok elég jó? Eleve bennem van a jóság, vagy az olyasvalami, aminek eléréséért keményen meg kell küzdenem? (...) Ha komoly probléma merül fel, összeomlok, vagy nekiveselkedem, hogy megoldjam? Szenvedő típus vagyok, szeretetre méltó vagy másokon élősködő? A válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, formálják, alakítják a térképet, amelyet lelki "zsebeinkben" magunkkal hordunk. Belőlük alkotunk képet arról, hogyan mûködik a világ, milyenek az emberek, kik vagyunk, mit fogunk és mit nem fogunk megkapni életünk során. Daniel Gottlieb
2. Az emlékek az identitásunk sarokkövei. Az emlékek kötik össze a darabokat, a memóriánk miatt észleljük, hogy egész idő alatt ugyanaz az egy személy vagyunk. Ez a szuperképességünk, amelynek segítségével utazhatunk az időben, és megszabadulhatunk a jelen szûkös korlátaitól. Ezek az emlékek formálják a személyiségünket, és alakítják a tetteinket. Befolyásolják a hangulatunkat, és segítenek abban is, hogy új álmokat szőjünk a jövőre. Meik Wiking
3. Az emlékeink nem csupán élmények, amelyekre visszagondolunk, hanem lényünk időbeni és térbeni elmozdulásai. Olyan események, amelyeket fiatalabb énünk látott vagy átélt, és idősebb énünk később felidéz, sokszor azon tûnődve, vajon azonosak vagyunk-e egykori önmagunkkal. Az emlékekben olyan emberek jelennek meg, akiket valamikor régen ismertünk. És zavarba ejtő módon mi magunk is közéjük tartozunk. Robert Goddard
4. Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat. Laurell Kaye Hamilton
5. Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között? Laár András
6. Igaz, hogy az emberek rendszerint pontosan ítélnek, amikor külsőnkről, képességeinkről, anyagi helyzetünkről mondanak véleményt. De sosincs igazuk, amikor ezek alapján meghozzák azt a bizonyos második ítéletet: hogy jó vagy rossz emberek vagyunk.
7. Néha úgy érezzük, énünk az, ami a tükörből visszanéz ránk: ha nem tûnünk kimondottan vonzónak, akkor érdemtelenebbnek, értéktelenebbnek képzeljük magunkat. Lehet, hogy azok vagyunk, amit megeszünk; amit tegnap a naplónkba írtunk; vagy az, amit a tegnapi viselkedésünk elárul rólunk. Inkább vagyunk az önéletrajzunk, vagy inkább a képek a fotóalbumban? Mindegyik és egyik sem. Minél többet gondolkozunk, annál bonyolultabbnak tûnik énünk meghatározása.
8. Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Õk határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket. Dan Wells
9. Úgy is eltölthetjük az életünket, hogy a világ mondja meg nekünk, kik is vagyunk. Épeszûek vagy őrültek. (...) Hősök vagy áldozatok. Rábízhatjuk a történelemre, hogy eldöntse helyettünk, jók voltunk vagy rosszak. Engedhetjük, hogy a múltunk határozza meg jövőnket. Vagy akár magunk is dönthetünk. Chuck Palahniuk
10. Arra tanítanak, hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket, ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározták, hogy kik vagyunk és hogy kik leszünk.