Képek villannak föl, mindegyik a maga módján szomorú vagy vidám. Néha mindkettő. Az egyik véglet áthatolhatatlan, reménytelen sötétség, a másik a szinte felfoghatatlan boldogság, amely olyan vakító fénnyel ragyog, hogy bántja a szememet. Állandóan váltakoznak a képek, mintha egy láthatatlan kéz cserélné őket egyfolytában. Jön az egyik a másik után. Kattanás. állj! Merevítsd ki ezt a képet. Nézd meg jól, akármit is látsz rajta. (...) Az emlékezés ára a fájdalom, ami vele jár.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után. Darren Shan
2. Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tûnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik. Stephenie Meyer
3. Akár a fájdalom, cikázott rajtam át a boldogság, ha láttalak. Akár a boldogság, úgy részegít a kín, ha most idézlek, árnyalak.
4. A valóság ára halál. Így cserél helyet a látszat a valósággal. Amit ezután nézel, káprázat, mely szétlövi fénnyel, ami van. Vasadi Péter
5. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.
6. Van valami mentségem az életemre? Csak az, hogy ez történt. Hogy beérem-e a folytatódással? El vagyok ragadtatva ettől a lehetőségtől. A magam módján, elég udvariasan elláttam a dolgomat, nem nyafogok, nem gyûlölök, nem hivalkodom. Szép lassan kihúzódtam a forgalomból, az emlékeimmel bajlódom, de vajon valóban megesett-e velem az, amit elfelejtettem? És ha a sötétből néhány képet előhívok? Fejben sok képet gyûjtöttem, aztán úgy hagytam nyersen, egyszer talán előveszem őket. Vagy soha. Konrád György
7. A képeknek története van, és ezek a történetek könnyen vagy nehezen fejthetők meg, vagy éppen megfejthetetlenek. Mindenképpen megérdemlik azonban, hogy nyomozzunk, megkíséreljük feltárni keletkezésük körülményeit. Gerevich József
8. Akár fájdalom, akár boldogság, bánat vagy öröm, az idő állandóan kicsúszik az ujjaink közül. Ha fájdalmat tapasztalunk meg, az egy napon csak rossz emlék lesz. Talán megmaradnak az általa hagyott hegek, de a fájdalom elmúlik. Ha boldogságot tapasztalunk meg, nevetést... akkor azt nehezebb visszakapni.
9. Néha az emlékek elszomorítanak. Néha mosolyra fakasztanak, máskor meg elfog a hálaérzet. Van, hogy emlékeztet a szép életre, amit megszoktál az illetővel, és mindarra, amit ő adott... az emlékek vegyes érzelmek. Ott a gyász, az öröm, talán harag is van benne. Olyan sok ez az érzés, hogy muszáj valahogy rendbe szedni őket.
10. Az élet olyan, mint egy érme. Két oldala a gyönyör és a fájdalom. Valójában csak az egyik látható, de a másik is előkerül majd. Szőcs Henriette