Néha az emlékek elszomorítanak. Néha mosolyra fakasztanak, máskor meg elfog a hálaérzet. Van, hogy emlékeztet a szép életre, amit megszoktál az illetővel, és mindarra, amit ő adott... az emlékek vegyes érzelmek. Ott a gyász, az öröm, talán harag is van benne. Olyan sok ez az érzés, hogy muszáj valahogy rendbe szedni őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Végigjárni az emlékek kálváriáját fájdalmas. Mint meggyászolni valakit, akit szerettünk és elvesztettünk. Még akkor is, ha közben rádöbbenünk, sokszor gyûlöltük az illetőt. De néha, miközben egykori önmagad homályos képeit vizsgálod válaszok után kutatva, előugrik az igazság, és jól fenéken billent.
2. Mindig szomorú elveszítenünk azt, akiről úgy hittük, hogy az egész életüket együtt fogjuk vele tölteni. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor össze kell szedni a szép emlékeket és elengedni a rosszakat, hogy nekiláthassunk az újabb szép emlékek gyûjtésének. Richard Bandler
3. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
4. Az emberek mindig vegyes érzelmekkel szemlélik a szerencsétlenséget, a tragédiába fúlt boldogságot, a létért való kétségbeesett küzdelmet. Még aki részvétet érez, az is tapasztalja, hogy a részvétbe megkönnyebbülés, olykor diadalérzet vegyül; máskor félelem, ijedtség vagy viszolygás. Az efféle vegyes érzelmeket néha "ítélet"-nek nevezik. Thornton Niven Wilder
5. Időnként a legszebb, legdrágább emlékek váltják ki a legfájdalmasabb érzéseket; különösen, ha halál, különválás vagy egy kapcsolat megszakadása miatt elveszítettünk valakit, akit szeretünk. Russ Harris
6. Így van ez, valahányszor elmúlik egy rég várt esemény; s belejátszik talán a fáradtság is, a szorongás, az izgalom. (...) Ellentmondásos érzelmek hatják át: magány, hiányérzet, hitetlenség és valamilyen homályos meggyőződés, hogy ez így van jól. Joanne Harris
7. Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé.
8. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.
9. Lehet egyszerre szeretni és gyûlölni valakit. Lehet annyira sajnálni, hogy a gyomrod összeszorul tőle, és annyira neheztelni is rá, hogy meg tudnád ütni. Lehet valaki egyszerre a legjobb és a legrosszabb is, ami valaha történt az életedben.
10. Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként derûs lelkedet. Ha valakit szeretünk, érzéseit érezzük. Müller Péter