Ugrás a tartalomra
Képzeld el, hogy valaki bekopogtat hozzád és a következő információkat kéri a kormány nevében: a teljes nevedet, a születési dátumodat, a telefonszámodat, az e-mail-címedet, a lakcímedet, az iskoláidat és a munkahelyeidet, a kapcsolati státuszodat, valamennyi családtagod és barátod nevét és fényképét, fényképeket és videókat saját magadról, lehetőleg életed minden szakaszából, politikai irányultságodat, utazásaid történetét, kedvenc könyveidet, kedvenc zenéidet és kedvenc mindenedet. Átadnád ezeket az információkat? A közösségi médiában magunktól adjuk meg mindezt (és még annyi mindent), és szinte bele sem gondolunk, hogy mit kezd ezekkel az információkkal a közösségi média mögött álló vállalat.
Kapcsolódó idézetek
-
A média valamilyen szinten mindenkinek beszivárog az életébe. Úgy gondolom, hogy minél inkább városban él az ember, annál inkább kap belőle. A lényeg csak az, hogy ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy egy adott forrásból kapjuk. Szerencsére az internet teli van lehetőségekkel, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor ott utánaolvashatunk.
Felméri Péter
-
Gondolj arra, ahogyan az emberek bemutatják az életüket a közösségi médiában! Mosolygó családok retusált képeit és mesés vakációk fotóit látjuk. A posztolt képeinken keresztül írjuk meg a történetünket arról, kik is vagyunk. Ez tart minket biztonságosan elkülönítve a kapcsolódás illúziója alatt. De mi van, ha a mélyebb kapcsolatainkra fókuszálunk azokkal, akik valóban látnak és hallanak minket - akikkel valóban érezzük a kapcsolódást?
Francie Healey
-
Kinek mi köze a magánéletünkhöz? Annak idején egy telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy hogy vagy, manapság viszont arról faggatnak, hogy hol vagy. (...) Miért kéne bárkivel is tudatnom, hogy merre járok? Miért? És egyáltalán miért érdekli másokat, hogy hol vagyok? A rohadt telefonok miatt kifordulunk önmagunkból. Szép lassan eltüntetik a privát szféránkat, és mi nem teszünk ellene semmit, szinte tudomást se veszünk róla!
-
Csöng a telefonod. Ping! Sms-t kaptál. Píng! Új e-mailed érkezett. Rögtön elvonja a figyelmed. Vajon ki írta, és mi van benne? Fölveszed a telefont, és amikor véget ért a beszélgetés, megnyitod az üzenetet is. És akkor már körülnézel a Facebookon és az Instán is. Tudod, hányszor pillantasz a telefonodra, és hányszor csekkolod a közösségi médiát? Régen ledőltél a kanapéra a kezedben egy könyvvel, és várva várt levelek hullottak a lábtörlődre. Felhívtál valakit, kicsöngött a lakásán, és reménykedtél benne, hogy felveszi. Most információáradatban élünk. A telefonunkon keresztül napi 24 órában rá vagyunk kötve az internetre. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Még a semmittevés sem megy, ha a közelben van az okostelefon. Folyamatos a kényszer, hogy megnézzük, miről maradtunk le.
-
Nagyon nem szeretném, ha valaki úgy osztogatná a velem kapcsolatos, személyes jellegû infókat, mint a koncertet hirdető szórólapot, vagy egy újonnan megnyílt étterem kuponjait. Azok az én igazságaim, és akkor fedem fel őket, amikor én akarom, ha akarom egyáltalán.
-
A lakcím a mai világban az identitás része; a társadalom ez alapján tudja megállapítani, hogy nem csak egy személy vagy, hanem az a személy, akinek mondod magad. Hányszor kérték el tőlem is a lakcímkártyámat a beiratkozáshoz, a szavazások alkalmával, vagy ha új bankszámlát nyitottam? Nyilván nem azért kellett, hogy a bank dolgozója eltaláljon hozzám, hogy meghívhassam egy teára. A mai világban az ember egyenlő a lakcímével.
Deirdre Mask
-
Nagyon egyszerû deal, amit a Facebook csinál: kapsz egy szolgáltatást, a termék pedig nem a Facebook, hanem valójában te vagy. Ez elég szépen le is van írva a szabályzatukban. Ha elfogadod, beleegyezel abba is, hogy az adataidat eladják. Ezek után azért nehéz felháborodni bármin.
-
A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat?
-
A cégeket, amik abból élnek, hogy részletes adatokat gyûjtenek magánéletünkről, majd ezt értékesítik, régebben magántitkosszolgálatoknak neveztük. Ezek átcímkézése közösségimédia-vállalattá a legsikeresebb megtévesztés a hadügyminisztérium védelmi minisztériummá keresztelése óta.
Edward Snowden
-
Csak a technológia változott, mi magunk egy cseppet sem. Mi magunk úgy gondoljuk, genetikai örökség, hogy egy kicsi, kellemes közösség közepén ülünk, mindenki, mi is, elmondhatja véleményét, és hamarosan kialakul a biztos alapokon álló, megdönthetetlen közösségi tudás, ami segít, ha betegek leszünk, eligazít a politikában és minden létező egyéb bajunkban. Egy kattintás, és ömlik a tudás az ölünkbe. Drága szíveim, nem egészen így van. Sőt egészen nincs így! Az interneten mindenki véleménye megjelenik, természetesen azoké is, akik értenek a vitatott dologhoz, meg azoké is, akiknek nincs egyebük, csak a véleményük, de azt megosztják velünk. Meg kell tanulnunk, hogy az interneten kialakuló közösségi tudás, mert az azért itt is kialakul, lassan, fontosabb kérdésekben már néhány hónap, másokban évek alatt jelenik meg. És ha már megjelent, nem feltétlenül lesz bizonyítottan igaz, egyedüli, elfogadott, mert kialakulását is vélemények kísérik, és mindig akadnak néhányan, akik azt gondolják, nem úgy van.
Csányi Vilmos