Ugrás a tartalomra
Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból.
Kapcsolódó idézetek
-
A felismerés nem más, mint egy olyan kirakójáték, melynél nem tudjuk előre, hány darabból áll majd. És csak akkor nyerjük meg a játékot, ha a teljes mozaik összeállt.
Sebastian Fitzek
-
A jövőbe látás képességétől a jövő még nem lesz kevésbé bonyolult. Sokkal inkább olyannak tûnik, mint amikor egy tükröt ezernyi darabra törsz, s mindegyikben önmagadat látod, de mindegyikben egy kicsit másként. A jövő lehetséges variációk végtelen sorává válik, s nekünk mind választanunk kell ezek közül.
-
Talán nem látod életed kirakójának minden egyes darabját, talán nem látsz minden lépést, amit a nagy sakkjátékos lép, de ne feledd, hogy Õ teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Egyes bábukat kiütnek vagy ellépnek velük, hogy helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolgok, mert a világ, amiben élünk, olyan, amilyen. De végül minden jóra fordul. Szép ígéret, nem igaz? Jó tudni, hogy mindennek oka van, ugye?
-
Amikor már úgy éreznéd, megvan a megoldás kulcsa, abban a pillanatban jön egy lakatos és lecseréli a zárat. (...) Amikor már azt hinnéd, a rejtvény végénél jársz, nem egyetlen kérdés bukkan fel előtted, hanem az összes újra és újra megjelenik, és azok közül kell kibogarásznod a megfejtést, az egyetlen választ, amely megválaszol minden kérdést.
-
Lehet, hogy van egy nagyobb cél, egy nagyobb terv, amihez mi csak egészen apró dolgokat tudunk hozzátenni. Mint például azok az ezerdarabos kirakók. Képtelenség egyetlen darabból megmondani, miként fog kinézni az egész kép. És nincs meg a doboz sem, hogy az alapján próbáljuk meg kirakni.
Amy Harmon
-
Az élet egy picit olyan, mintha römiznél: van, ami nem rajtad múlik. A kör elején kiosztott lapokkal indulsz, ezekhez húzol újakat, és a véletlenen múlik, mi jön éppen a pakliban. Dönthetsz viszont arról, hogy mi nem kell, és azt eldobhatod, illetve választhatsz is, mit veszel fel az asztalról. Azt is te döntöd el, milyen lapokat gyûjtesz, ez pedig folyamatosan változhat attól függően, hogy mi történik a játékban. Ha például húzol egy jobb lapot, ami új lehetőségekhez juttat, máris újra tudod tervezni a lépéseidet; de közben a másik játékos letett és cserélt lapjaira is minden körben tudsz reagálni.
Farkas Lívia
-
Ahol bizonytalan a jelen és biztos nincs jövő, ott van a legtöbb játék, mert nincs mit elveszíteni. A játékteremben a világ olyan, mint odakint, csak sûrûbb, tömörebb, izgalmasabb, és nehéz kilépni belőle.
Kiss Noémi
-
Ha tisztában vagy a múltaddal, és megérted, mi is történt veled, életed kirakós játékának darabjai a helyükre kerülnek, és világosabban fogod látni életed értelmét.
-
Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.
Roger von Oech
-
A múltból, vagyis a már kipörgetett számokból nem lehet a jövőre következtetni. A rulettasztal pedig nem emlékszik semmire. Matematikával nem lehet ezt a szerencsejátékot legyőzni.