Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenkinek, de különösen azoknak, akik hatalommal és befolyással bírnak, valós képük van a világegyetemben elfoglalt helyünkről. Ilyen nézőpontból tekintve a problémáink eltörpülnének (ha egyáltalán felmerülnének), az emberek közötti különbségeket örömmel fogadnánk, és megvetnénk őseinket, akik ezek alapján még lemészárolták egymást.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ, azoknak a világa, akik azt hiszik, el lehet érni, hogy igazságosság legyen, mindenkire egyformán vonatkozó törvények, nemes célból történő fáradozás, méltóság, egyenesség, egyenjogúság a férfiak és nők között: ez csak azoknak a (...) világa, akik azt hiszik, át tudják verni saját magukat. És azokat is, akik körülöttük lebzselnek. Roberto Saviano
2. Én egy nagyon békés világot képzelek el, ahol nincsenek széthúzások, ahol az emberek megértik azt, hogy a mindenkori hatalmak eljátszanak, hogy megosztás legyen az emberek között, hogy jobb vagy bal, hogy fekete vagy fehér, hogy oltott vagy oltatlan. (...) Csak úgy lesz egy jó életünk, ha mindenki azt érzi, hogy valami köze van a másikhoz.
3. Úgy tûnik, természetes számunkra a gondolat, hogy a rossz dolgok mögött mindig rossz szándékú rossz emberek állnak. Szeretjük azt hinni, hogy a dolgok azért történnek úgy, ahogy történnek, mert valakik azt akarták, és hogy az embereknek hatalmukban áll az is, hogy beavatkozzanak a dolgokba - ha nem így gondolnánk, a világ túlságosan kiszámíthatatlannak, kaotikusnak és ijesztőnek tûnne. Hans Rosling
4. Nagyon szép lenne, ha létezne isten, aki a világot teremtette, ha létezne egy jóságos előrelátás, erkölcsi világrend és túlvilági élet, de mégis feltûnő, hogy minden úgy lenne, ahogy mi ezt kívánjuk. És még különösebb lenne, hogy mindezeknek a súlyos világrejtélyeknek a megoldása éppen szegény, tudatlan, korlátolt őseinknek sikerült volna. Sigmund Freud
5. Az "államról" alkotott legalapvetőbb tévképzetünk, hogy valamilyen távoli, napfényes kamrában, lakkozott mahagóni asztalok, mély bőrszékek és álmatlan férfiak és nők között van egy csoport, amely olyan bölcs, olyan jóindulatú, olyan mindentudó és olyan megronthatatlan, hogy a kezükbe kellene adnunk gyermekeink taníttatását, az idősek oltalmazását, a szegények megmentését, az elengedhetetlen szolgáltatások biztosítását, a betegek gyógyítását, a birodalom és a tulajdon védelmét, az igazság szolgáltatását, a bûnözők büntetését, és egy hatalmas, végtelenül összetett és folyton változó társadalmi és gazdasági rendszer gyakorlatilag minden aspektusának szabályozását. Ezek az élő ember-istenek olyan tökéletes tudással és bölcsességgel bírnak, hogy tömegpusztító fegyvereket kellene a kezükbe adnunk, illetve az adóztatás, a bebörtönzés és a pénznyomtatás végtelen hatalmát - és csak jóság, bőség és erényesség fog ebből kikerekedni. Aztán természetesen kijelentjük, hogy a bégető, fejvesztett tömegeknek, akik a legvadabb álmaikban sem volnának képesek elérni ezt a fajta bölcsességet és erényt, össze kell gyûlniük és meg kell szavazniuk, hogy jövedelmük felét, gyermekeiket, időseiket és magát a jövőt ezeknek az ember-isteneknek adják. Stefan Molyneux
6. Emberi lényként mindannyiunkban van valami közös, mégpedig éppen az, hogy különbözőek vagyunk. Ez a sokféleség az, ami az idők során előrevitt minket utunkon, ugyanakkor annak veszélyét is magában rejti, hogy visszatartson bennünket. Pillantsunk körbe, és vegyük észre, mennyi különböző kultúra, tehetség, vélemény és tapasztalat jelenik meg a világunkban. Azután képzeljük el, milyen lenne az élet, ha minden ugyanolyan és egyszínû volna. Próbáljunk meg erőt meríteni a különbségeinkből ahelyett, hogy megítélnénk a másikat. Mungi Ngomane
7. Ha valóban létezik Isten, aki a világot kormányozza, vagy teljesen ostobának, vagy szadistának kell lennie. Vagy ami még valószínûbb: mi, akik olyan nagyon fontosnak érezzük magunkat, az Õ szemében nem vagyunk többek, mint jól idomított kis egerek, amelyeket egész életükben nevetséges és megalázó mutatványokra kényszerít. Aki pedig nem akar a többiekkel játszani, azt eltapossa, akár egy nyomorult férget.
8. Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.
9. Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.
10. Megvan mindnyájunkban. Jó és rossz, helyes és helytelen... minden össze van keverve mindnyájunkban. Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És minden jósága is. Belénk van plántálva, minden egyes emberbe, a világ minden lehetősége. Ott van mind abban az edényben, ami maga az ember... Ott van, ott is marad mindvégig örökös készenlétben, hogy ennek vagy annak kedvezzenek a körülmények. Adj nekünk tisztességes életet, és akkor a tisztességünk kerekedik fölül. Adj szerencsétlen körülményeket, és akkor kitörhet belőlünk minden gonoszság és kegyetlenség, és képesek leszünk még arra is, hogy raboljunk, fosztogassunk, városokat bombázzunk, ártatlanokat lemészároljunk olyan módon, ahogy addig elképzelhetetlen lett volna. Kegyetlenség, gonoszság, perverzitás... Mind ott van bennünk is, és várja az alkalmat, hogy eluralkodhasson.