Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltûntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak. Szabó Magda
2. Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. József Attila
3. Szédültem. Úgy éreztem, megláttam a kivezető utat a sivárságból, ám ez az út hideg és sötét volt, és kanyarjai az örök sötétség országába vezettek, ahol a nyers földszag az egyetlen, amit érezni lehet a kézen, a bőrön, a ruhán. Anne Rice
4. Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá. Kempis Tamás
5. Ha engem a körülmény útasít, Én megtalálom a rejtett valót, Habár a föld központja rejtené. William Shakespeare
6. Elindultam magam keresve apám-anyám rég engedett. Már kisfiúként vágytam az útra, hívtak folyók, nagy tengerek. Vándoroltam, s nem vettem észre a sok csodát magam mögött. Húsom igézte az élet méze, s táncra hívtam az ördögöt.
7. Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek. Szabó Lőrinc
8. Benned keresem menedékem, találom hullásomat.
9. Hova mehetnék, nélküled nincs "haza", az utcákat járom nappal és éjszaka, hazudni másnak, és tudni, hogy nem igaz, szerelmet hinni tudva, hogy nem is az. Ismerős Arcok
10. Hajnal, országút, még egy ismeretlen táj. Véget nem érő út visz megint valahonnét, valahová. De hiszen én akartam így, soha semmit meg nem bántam, Csak tudod, régen volt, és már úgy hiányzik, hogy a hegyeimet újra lássam. Road