Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán ott vagy mindenhol. (...) Odafent a rózsás színû felhőkben. Idelent a hajnali harmatban. Bármerre járok, téged kereslek. És bárhol vagyok, téged látlak.
2. Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod, megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott, ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van, ott találnék rád, ahol nem látom magam. Esti Kornél
3. Kereslek a nagy emberáradatban, Mely az utczák medrében kavarog, Kereslek, ûzlek lázzal, szakadatlan, Mint a futó hab a futó habot; Ki nem fáradva, soha nem pihenve Siklom keresztül az örvényeken, Csak egy a czél: eljutni közeledbe, Csak egy a hit: hogy megjelensz nekem. Dura Máté
4. Mennél, futnál, repülnél. Valahová. Mindegy, hová, csak nagyon-nagyon messze. Tőle. Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, hogy hová, merre... Aztán az első kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. Hiszen Õ benned van. Bárhová mész, mindenütt Õ vár, bárhová nézel, Õt látod. És érzed. Azt is, hogy szüksége van rád. És megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd. Oda, ahol vár rád. Csitáry-Hock Tamás
5. Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban. Rabindranath Tagore
6. Még nem találod meg, de így jutsz hozzá egyre közelebb. Aztán: odafigyelsz mindenre, ami körülötted történik. Figyelsz a fákra, madarakra, emberekre, ez nagyon fontos. Mindig figyelned kell, hisz nem tudhatod, honnan, mikor érkezik jelzés számodra, ami az útról tudósít. Különösen azt keresd, ami szép, tiszta és egyszerû!
7. Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Petőfi Sándor
8. Bárhol jársz, bármerre mész, vigyázzon rád a szél, Szíved álmodja még, hogy hol van a helyed.
9. Miért kergeted csupán a messze boldogságot, Hisz itt van egy lépésre, tán te meg se látod, Csak szívedben keresd, ne kint a nagyvilágban, Van édes boldogság minden kis szál virágban.
10. Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út, orom, erdő veled integet, falu és város, nappal és éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara. Szabó Lőrinc