Két csoportba sorolhatjuk a színészeket: az egyik beleéli magát a szerepébe, a másiknak sikerül a személyisége bélyegét rányomni a szerepére. Ebből az utóbbi csoportból kerülnek ki rendszerint a színész-rendezők. Megragadnak egy szerepet, és összeolvasztják a saját egyéniségükkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyanok vagyunk, mint a színészek. Mintákat követünk, amelyeknek megvannak a jól bevált forgatókönyvei. De abban a pillanatban, ahogy nem végszavazzuk a másikat, ő is kénytelen lesz kiesni a szerepéből. Bucsi Mariann
2. Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy mûködik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak. Schell Judit
3. A színész egyik nap tündér lehet, a másik nap gonosztevő. Egy estére az egész világ ura lehet, a következő este pedig egyszerû szolga. A színpadon mindig a saját életünkből indulunk ki, abból építkezünk, ugyanakkor felszabadító, hogy elrejtőzhetünk egy szerep mögé. De minden szerep igazságát meg kell találni a hiteles játékhoz. Halász Judit
4. Mindenkihez más a kulcs: van, aki egyértelmû rendezői utasításra vár, és hibátlanul megvalósítja az elképzeléseimet, van, aki lassan, belülről, önállóan építkezik. Van, aki küszködik, más már az első próbán "hozza a karaktert". Ez alkat kérdése. Mindegyiket meg kell érteni. A rendezőnek ezt meg kell tanulnia. Lengyel György
5. Színészként a reflektor ránk vetül. Két dolgot tehetünk vele: fürdünk a reflektorfényben vagy használjuk a reflektorfényt. Ez egy óriási különbség.
6. Sok színésznek vannak illúziói, hogy erre vagy arra alkalmas, ám rendre kiderül, mikor ráosztják, hogy tévedett. A szereposztást bízzuk a hozzáértőkre. Mécs Károly
7. A színész számára az élet nem egyszerûen a megfigyelés tárgya, amelyet aztán a technika segítségével többé-kevésbé tehetségesen újjáéleszt a színpadon. Az élet belenő a színész technikájába, formálja emberi tulajdonságait.
8. Az emberek a szerepek által kategorizálják a színészeket, és hajlamosak dobozokba tenni őket. Kamarás Iván
9. Minden színész főszerepeket akar játszani, ha azonban szakmailag igazán jó helyzetben van az ember, a lényeg az, hogy olyan szerepeket kapjon, amelyek örömet tudnak okozni. A jó szerep pedig nem feltétlenül főszerep!
10. A színészet skizofrén szakma. Egyik személyiségből a másikba lépünk, közben pedig állítgatjuk a saját személyiségünk amplitúdóit. Utána vagy úgy maradunk, vagy nem. Ha nincs meg a valós önképünk, akkor össze is zavarhat bennünket. Kamarás Iván