Kevés mámorítóbb érzés van annál, mint amikor az ember megtapasztalja, milyen a verem mélyéről egyedül, segítség nélkül kikapaszkodni. Mert igenis, néhány kék-zöld folt, karcolás árán, de ki lehet jönni a legmélyebb gödörből is. És aki kijött, megtanulja egy életre: képes kilátástalannak tûnő helyzeteket is túlélni és megoldhatatlannak látszó problémákat orvosolni. Egyedül. Segítség nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember bárhonnan fel tud állni. Bármilyen helyzetből, bármilyen mélységből fel tud állni, ha eldönti, hogy szeretne kilépni. A bántalmazó közegből a lehető legnehezebb. Ott egy picit meg kell halni, hogy az ember meglássa azt, hogy a kilépés után van élet és van esélye a boldog életnek. Abban kell hinni, hogy minden jobb annál, mint hogy az ember elnyomottként és önmaga árnyékában éljen.
2. A dolgokat egyedül belülről lehet átélni. Azonosulni kell velük, hogy minden lehetőségükkel, veszélyükkel magunk mögött hagyhassuk őket. Aki áthaladt az alvilágon, az megszabadult a pokoltól. Szepes Mária
3. Nem számít, mekkora bajban vagy, egyedül is ki tudsz mászni belőle. Csak keményen kell dolgoznod, és használnod kell az eszed.
4. Ha értek egyáltalán valamihez, a szerelem az. Nincs ebben semmi különös, én mégis büszke vagyok rá. Úgy tanultam meg, ahogy egy kóbor kutya tanul úszni: a pusztulásra ítélt kölykökkel együtt durva zsákba gyömöszöltek, sebes folyóba vetettek. Az egyetlen, aki minden várakozás ellenére túlélte, én voltam. A fuldoklók halálsikolyával a fülemben meg kellett tanulnom szeretni. Nem merültem el. Elértem a túlsó partot. Tudok szeretni. Mások szívükben hordják bánatukat. Belülről, láthatatlanul emészti őket el. Én úgy menekültem meg, hogy bánatomat kívül hordom: hadd lássa mindenki.
5. Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem.
6. Nincs annál felszabadítóbb érzés, mint amikor az ember, bár padlón van, tudja, hogy ahogy már sokszor is, úgy most is feláll majd onnan. Mert ha az ember megtanulja, hogyan irányítsa az elméjét és hogyan navigálja magát keresztül érzelmi mélypontokon, akkor megállíthatatlanná válik.
7. Fájdalmas, önkínzó, komor lelkiállapotoktól csupán a természet szemlélete és a külvilág iránti őszinte érdeklődés útján menekedhet és szabadulhat meg az ember. A természettel való legáltalánosabb ismeretség, bármely oldalról eredjen is, a tevékeny beavatkozás, legyen az akár a kertészé, akár a földmûvelőé, a vadászé vagy a bányászé, elvon bennünket önmagunktól; a szellemi erők valóságos, igaz jelenségekre irányulása fokról fokra a legnagyobb kielégülést, megvilágosodást és okulást nyújtja. Johann Wolfgang von Goethe
8. Az életben néha előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe, amiből nem tudunk egyedül kimászni. Erre vannak a barátok meg a család. Hogy segítsenek. De csak akkor tudnak segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a gödör alján. Meg Cabot
9. Ha bárhol a világon leteszel engem, megoldom. És még jól is fogom érezni magamat. Ez egy nagyon nagy erő. De ehhez le kellett mennem a mélybe, a legmélyebb szintekre. Meghalni sokszor, szenvedni, és onnan megismerni azt, hogy micsoda erőm van, és micsoda képességeim vannak.
10. Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.