Ki gondozza azokat az éveket, ahonnan kiköltöztünk? Visszajár-e valaki a lépcsőház légypiszkos ablakaira újra rányomni gyerektenyérnyomát?

Kapcsolódó idézetek

1. A felnőttek (...) úgy hordozzák magukban a gyerekkorukat, mint egy használt, molyrágta, szakadt és lyukas szőnyeget, amely már nem kell senkinek. Tove Ditlevsen
2. Érzem gyerekkorom zárt ajtóinak súlyát.
3. Aki hat, nyolc vagy éppen tizenöt év után tér vissza egy családba, egy utcába, városba, légüres térbe pottyan, ahol nem is tudom, hogy van-e az újrakezdésnek vagy a folytatásnak bármiféle reális esélye. Bodor Ádám
4. Elköltözöl otthonról, éled az életedet, vezeted a saját üzletedet... de abban a pillanatban, hogy beteszed a lábad a szülői házba, újra gyerek vagy, az ő fedelük alatt élsz, kijárási tilalom van, és kérdések száza záporozik feléd, ha esetleg ki szeretnéd tenni a lábad az ajtón. Teljesen mindegy, hány éves vagy, mindig a szüleid akarnak lenni, mintha nem akarnák észrevenni, hogy kiválóan elvagy nélkülük is.
5. Sokszor messzire taszítunk másokat, hogy lássuk, visszatérnek-e.
6. A gyerekek mindig továbblépnek. Otthon laknak, azután továbblépnek, elköltöznek - és még ha később látogatóba is jönnek, vagy akár visszaköltöznek, az már soha nem lesz ugyanolyan. Azt hisszük, hogy lehet ugyanolyan, de nem lesz. Orson Scott Card
7. Az éveket már gyerekként is méretes rekeszeknek láttam. Egymástól elválasztva, szinte átjárhatatlanul. Voltak szûkebb szobák, de nagyobb termek is. A hónapok eltolással rendeződnek egész évvé, lépcsőzetesen múlnak. És ez az osztott rendszer olyan emeletes házzá magasodik végül, ahonnan egyszer csak nem lesz feljebb (...). Kizavarnak minden évből. Hartay Csaba
8. Az idő koptatja, vagy éppen kivirágoztatja a problémákat, elsüllyeszti, majd újra előveszi őket.
9. Néha elhagyják az embert, és nem tudni, miért.
10. Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll. Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad, ha elviszi a szél.