Ki tudja, mikor látlak (...), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha ez lenne az utolsó alkalom, hadd mondjam el, hogy soha ne felejtsd, (...) szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád.
2. Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis... isten hozzád! Vajda János
3. Lehetsz ezer mérföldnyire innen, vagy ezer évnyire, te mindig velem vagy, a szívem mindig ott van melletted a koporsóban.
4. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór
5. Az égen, a földön, a tengeren, mindig és mindenütt; vigyázok rád a síron túlról is.
6. Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy ha ezer évig élünk is, az én utolsó tiszta gondolatom te leszel, a tiéd pedig én! (...) Mert mi összetartozunk, bármi történt is.
7. A Sors keze bárhová üldöz, mindig visszavágyódom hozzád, akinek kezeibe az Életemet elhelyeztem. Egressy Zoltán
8. Sokszor gondoltam rád. Mindig is szerettem volna elmenni hozzád. És most itt vagyok: örülök, hogy találkoztam véled a halál küszöbén.
9. Bárhova is mész, veled tartok. Most, hogy végre rád találtam, nem hagylak el.
10. Ne szomorkodj, ha egy nap nem jövök, mert mindig ott leszek veled. (...) Szemünkkel mindketten mást látunk, de szívünkben ugyanaz az érzés. J. J. Stalter