Kiélhetjük a bosszúvágyunkat, és szemet szemért követelhetünk abban a tévhitben, hogy ez valahogy meg nem történtté teszi a kárt, vagy gyógyírt ad a sebeinkre; vagy elindulhatunk az elfogadás felé, felismerve, hogy fel kell adnunk azt az illúziót, hogy változtathatunk a múlton.

Kapcsolódó idézetek

1. Előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A múltat nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatunk rossz szokásainkon változtatni. Gary Chapman
2. Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
3. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter
4. Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bûntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?
5. Néha nem tudjuk a múltat egyszerûen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.
6. Vannak bûneink vagy (nevezzük, mint az emberek általában) rossz emlékeink, melyeket szívünk legsötétebb mélyein rejtegetünk, de azok csak alkalomra várnak. Az ember hagyhatja, hogy emlékük ködbe vesszen, mintha valójában sohasem lettek volna, és ámíthatja magát, hogy nem is voltak, vagy másképpen voltak, ha voltak. De egy véletlen szó hirtelen életre kelti őket, és feltámadnak, és szemünkbe néznek látomás vagy álom formájában.
7. A bosszúvágy hosszan és forrón tud izzani az ember lelkében. Főleg, ha minden tükörbe vetett pillantás csak megerősíti a bosszú jogosságát. Suzanne Collins
8. Föl kell vállalnunk a jelen fájdalmat a jövőbeli megelégedettség reményében, ahelyett, hogy a jelen megelégedettséget választanánk, abban a hiszemben, hogy a szenvedés így elkerülhető lesz.
9. Ahelyett, hogy a múltbéli énünk hibáira koncentrálnánk, amelyeket úgysem változtathatunk meg, fókuszálhatunk az ebből tanult leckére. Ettől még érezhetjük magunkat rosszul a múltbéli cselekedetünk miatt, hiszen a bûntudat egészséges reakció, amely arról árulkodik, hogy a viselkedésünket rossznak ítéltük. De ahelyett, hogy a múltbeli énünk miatt szégyenkeznénk, inkább ismerjük fel, hogy micsoda előrehaladást értünk el, és hová fejlődtünk. Talán rosszat tettünk a múltban, de idővel megváltoztunk, méghozzá jó irányban, és e változást tovább folytathatjuk. Michael Slepian
10. A múltat nem hozhatjuk vissza, de megjeleníthetjük (...). Csak meg kell találnunk a módot ahhoz, hogy az öntudatlan lélekben feltorlódott emlékkincset felhasználhassuk, hogy elmúlt élete emlékeiből mindenki annyit és azt emelhesse öntudatába, amit akar. Valóra ébreszteni azt a különös és még tartalmatlan szólásmódot, mely úgy hangzik; hogy egy élet, magunké vagy másoké, nyitott könyvként hever előttünk.