Kihûlt világ ez, senki földje! S mint tetejébe hajitott ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok.

Kapcsolódó idézetek

1. Sötét a város, ráfeküdt az éj, Más tájakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyták Arany szemeiket. Olyan fekete a világ, Mint a kibérlett lelkiismeret. Petőfi Sándor
2. Nincs senki odafent, a felhők fölött. Csak a jéghideg, szomorú valóság vesz körbe minket.
3. Kihalt szívemből minden fény forrása. Most sötét vagyok, sötét. Sötét, mint az ég, melynek csillagjai aludni mentek.
4. A Föld csak egy magányos pötty, amely ott függ a mindent körülvevő, kozmikus sötétségben. És nem érkezik sehonnan sem segítség, ami megmenthetne minket önmagunktól. Fehér Boldizsár
5. A Nap kihûl, a Föld kiszárad, az ég üres lesz nélküled, és én senki vagyok, ha te nem vagy velem. Annyira szeretlek! Sütő András
6. Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek. A föld az eget így betûzi. Így tapogatják világtalan fények csillagok borzongó betûit. Bella István
7. Bárhova fordulok, ég és föld üres: ők nincsenek ott, s ezt meg kell szokni. Lelkek, szellemek? Apály sodorja őket. Nincsenek. Szabó Lőrinc
8. A menny kerek, rozzant fedél szegény fejünk felett. Alatta nincs remény. Ne hívd az eget! Tehetetlenül forog az ûrben, akár te meg én. Omar Khajjám
9. Gyász. Fekete, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, és üres. Olyan üres, akár a kiszáradt folyó aszály idején.
10. Egy remény nélküli világ az maga a pokol.