Kint futsz a pályán, és elkezdesz magadban morfondírozni: "Haver, nagyon fáj a térdem! Talán túl régóta futok. Lehet, hogy vissza kéne vennem egy kicsit... Haver, kiköpöm a tüdőmet. Talán lassíthatnék egy kicsit. Inkább lefutok holnap kétszer ennyit. Nincs ezzel semmi gond." Ez veszélyes játszma. Ilyenkor egyszerûen azt kell mondanod: "Tudod, mit? Nem tárgyalok magammal. Az alku már megköttetett. Az alkut megkötöttem, amikor nyár elején belevágtam ebbe az edzéstervbe. A szerződést aláírtam magammal. Megcsinálom."

Kapcsolódó idézetek

1. Valamiféle megnyugvás lehet a befejezés. Valami olyasmi, hogy tudom is én, milyen távon futsz, aztán elérsz a célvonalhoz, és felsóhajtasz: megcsináltam! De nem, soha. Megint újra kell kezdened az egészet. Marilyn Monroe
2. Amikor kifogások mögé bújsz, valójában elkezdesz magadnak hazudni. Ha pedig ezt teszed, akkor egy idő után elkezded nem szeretni magad, de folyamatosan átégsz attól, nehogy kiderüljön, hogy mennyire bizonytalan vagy, miközben sokan erősnek gondolnak. Emiatt elkezdesz játszmázni, mert mindenáron meg akarod győzni a másikat az igazadról, holott valójában elmenekülsz a felelősségvállalás elől, hogy mindezért igazából te vagy a hunyó. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy már alig, vagy nem is szereted saját magadat sem. Csernus Imre
3. Amikor kifogások mögé bújsz, valójában elkezdesz magadnak hazudni. Ha pedig ezt teszed, akkor egy idő után elkezded nem szeretni magad, de folyamatosan átégsz attól, nehogy kiderüljön, hogy mennyire bizonytalan vagy, miközben sokan erősnek gondolnak. Emiatt elkezdesz játszmázni, mert mindenáron meg akarod győzni a másikat az igazadról, holott valójában elmenekülsz a felelősségvállalás elől, hogy mindezért igazából te vagy a hunyó. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy már alig, vagy nem is szereted saját magadat sem. Csernus Imre
4. Nem tanultál stratégiát és nem tanultál taktikát, nem tudsz támadni és nem tudsz visszavonulni, nem tudod kiszámítani a főcsapás irányát, pedig ezek nem misztikus fogalmak, ezek az én életem törvényei is, gondold csak végig, azonnal világossá válik, hogy örökké nem lehet leszegett fejjel támadni, alkalmasint visszavonulásra is rá kell szánnod magad, mert ebből a visszavonulásból kis szerencsével takaros oldaltámadást fejleszthetsz ki, hogy amit elölről, szemtől szembe nem foglalhattál el, oldalrohammal teperd magad alá. Szilvási Lajos
5. Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Illyés Gyula
6. Nézd, itt térdelek előtted, állati akaraterővel fegyelmezem magam, hogy ne érintselek meg, de remeg a térdem, mintha hideglelős lennék, pedig csak kívánlak. Berkesi András
7. Évről évre azt is nehéz elérni, hogy ugyanolyan jó legyél, mint tavaly, nemhogy a biológiai fakulásra még rátromfolni, és jobb időket futni. (...) Kiégés, letörés, sérülésveszély, lassulás - ez mind fenyeget. Nem elég szorgalmas, vagy tehetséges futónak lenni. Mindkettő olyan, mint egy labda. A víz alá nyomva is kiugrik. De a labdának is van szavatossági ideje, tervezett elévülése. Veszít a ruganyosságból. Simonyi Balázs
8. Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.
9. Nem az a célom, hogy kiüssem az ellenfelem. Be akarok vinni neki egy ütést, hogy aztán visszalépjek, és nézzem, mennyire fáj neki.
10. Néha úgy ütsz a legjobban, ha hátralépsz. De ha túl nagyot lépsz hátra, akkor már nem is harcolsz.