Ugrás a tartalomra
Nem tanultál stratégiát és nem tanultál taktikát, nem tudsz támadni és nem tudsz visszavonulni, nem tudod kiszámítani a főcsapás irányát, pedig ezek nem misztikus fogalmak, ezek az én életem törvényei is, gondold csak végig, azonnal világossá válik, hogy örökké nem lehet leszegett fejjel támadni, alkalmasint visszavonulásra is rá kell szánnod magad, mert ebből a visszavonulásból kis szerencsével takaros oldaltámadást fejleszthetsz ki, hogy amit elölről, szemtől szembe nem foglalhattál el, oldalrohammal teperd magad alá.
Kapcsolódó idézetek
-
A harc az akaratok, nem a technikák csatája. Le kell vetkőznöd a félelmet, vagy alulmaradsz. A küzdő akarat maga az erő. Soha ne add fel! Soha ne hátrálj meg! Küzdj mindig és minden körülmények között! Ha nincs ellenfél, akitől megfutamodsz, akkor nincs ellenség, aki erősebb lenne nálad.
-
Pusztán azért, mert már láttad az ellenfeledet valamilyen módon harcolni, ne bízz túlságosan egyetlen taktikában. Fontos a változatosság. A kiszámítható harcos, bármily tehetséges is, inkább előbb, mint utóbb holtan végzi a kevésbé képzett, ugyanakkor nehezebben kiszámítható ellenféllel szemben.
Mark Lawrence
-
Az íjász nem mindig választhatja meg a harcmezőt, ezért újra kell kezdened a gyakorlást, hogy a kedvezőtlen körülményekre is felkészülj. Menj tovább az íj útján, hiszen az egy egész életen át tart. De jegyezd meg, hogy nem elég pontosan lőni: a lélek nyugalma legalább olyan fontos, mint a tökéletes célzás.
Paulo Coelho
-
Nem cselezheted ki a sors akaratát azzal, hogy a partvonalon álldogálsz, és alacsony tétre fogadsz az élet versenyén. Vagy beszállsz, és mindent kockára teszel a játékban, vagy teljesen kimaradsz belőle. De ha nem játszol, akkor nem is győzhetsz!
-
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyût vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyût egyszerûen ott hagyhatjuk a földön.
Barbara Berckhan
-
Nem követek semmiféle stratégiát vagy tervet. A trükköm mindössze annyi, hogy mindig optimista maradok, és csak akkor szállok ki, ha a vég tényleg elkerülhetetlennek látszik. Fontos úgy gondolkodni és játszani, hogy közben a nyerésre koncentrálsz.
Chris Greenhalgh
-
Ha kockáztatsz, és úgy alakul, hogy elbuksz, emlékezz rá, hogy te nem vagy egyenlő a kudarccal. A kudarc külső eredetû. Ez a nézőpont lehetővé teszi számodra, hogy felkelj és újra meg újra megpróbáld. Lehet, hogy gyenge volt az ötleted, lehet, hogy rossz volt az időzítés vagy nem állt a rendelkezésedre a sikerhez szükséges erőforrás.
Tina Seelig
-
Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyût, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed, bántani akar.
Oravecz Nóra
-
Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.
Jeaniene Frost
-
Örökös harcban állhatsz mindenkivel és mindennel: ha épp nem partnered az ellenfél, lehet a társadalom, a szüleid vagy épp a "sors". Az ilyen magatartással rengeteg energiát pazarolsz arra, hogy mindig szemben állsz mindennel. A helyzeted elfogadása még messze nem jelenti azt, hogy nem is változtatsz azon. A döntő az, hogy saját magadat is a helyzet részesének érezd, hogy fogadd el a helyzetet olyannak, amilyen, és ebből az elfogadásból kiindulva próbálj előidézni változást azáltal, hogy te magad némileg (legalább egy kicsit) megváltozol.