Komoly ütés ez az utolsó harangütés az óévben! Egy ismerősünktől kell búcsúznunk, de nem, mint rendesen történni szokott, abban a reményben, hogy viszontlátjuk, hanem ab­ban a teljes bizonyosságban, hogy sohasem fogunk vele találkozni. De éppen azért a búcsúzásnál véssük még egyszer jól emlékünkbe vonásait, hogy gyakran emlékezzünk rá és megőrizhessük jó emlékét.

Kapcsolódó idézetek

1. A búcsú sohasem jó, de jól tudom, a barátok nem örökre búcsúznak, csak elköszönnek arra a rövid időre, míg újból találkoznak. És az idő szédületes sebességgel rohan, úgy, hogy észre sem vesszük, mennyi telik el belőle, mikor legközelebb találkozunk, egy pillanat vagy ezer év. A búcsú ettől megnyugtatóan szép lesz. J. J. Stalter
2. Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!
3. Azt sem tudom, hogy kapok levegőt, amióta ő elment. Legszívesebben rúgkapálnék és sikítanék és visszatartanám a lélegzetemet. Bármit megadnék, hogy kitöltsem ezt a rettenetes ûrt, de leginkább azt szeretném, ha nem kellene búcsúzkodni. Hát nem teszem. Csak megköszönöm, hogy ismerhettem őt. Nem kellenek a búcsúszavak, ha örökké emlékezünk valakire.
4. Ritka, hogy úgy köszönsz el valakitől, hogy tudod, az az utolsó alkalom. Megpróbálsz mondani bármit, amit korábban kellett volna, vagy csak szorosan átölelheted, szorosan, remélve, hogy a pillanat megmarad egy életre.
5. Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra." Császár Ferenc
6. Temetés. Kellenek a szertartások, ezek az utolsó összejövetelek, még hozzátartozik barátunk életéhez, hogy eltemetjük, ő már csak poraiban van jelen, már nem tud róla, már nem érdekli, hogy mi történik romlandó testével, hányan és hogyan búcsúzunk tőle, ki miben vonja le helyette élete összefoglaló tanulságát. Barátok, pályatársak, tanítványok búcsúbeszédei, alkalom találkozásokra. Olyanokkal is, akikkel már nem járunk össze, pedig lehetne, csak megváltoztak az életkörülmények, és olyanokkal is, akiket kerülünk hajdani félreértés vagy mai világnézeti különbség miatt. De ilyenkor, temetésen összetalálkozva, béke száll a lelkünkre. És zavart félmosolyokat küldünk egymás felé. Lángh Júlia
7. Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Fájdalom és remény. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre. Robert Lawson
8. Az élet a halhatatlanság illúziója. Egyszer eljön a búcsú, gondoskodjunk róla, hogy sok szép emlékünk maradjon!
9. Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerû könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Õk a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.
10. Búcsú volt, valahányszor a tudtára adtam, hogy milyen fontos nekem, valahányszor tettekkel és szavakkal igazoltam szeretetemet. Az élők az élet minden napján búcsúznak. Szerelemmel, barátsággal, annak a megerősítésével, hogy az emlékek megmaradnak, ha a test elenyészik is. Robert Anthony Salvatore