Könnyû megalázni az anyagot, porhüvelyünket! (...) A lelket megalázni, a lelket meggyötörni, hogy szenvedjen: az a nehezebb, sokkal, sokkal nehezebb.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embert könnyû megtörni, de nagyon nehéz újra lelket önteni belé, könnyû megsemmisíteni, de nehéz feltámasztani. Ladislav Fuks
2. Nem meghalni nehéz. Meghalni igenis könnyû. Az életet itt hagyni, na, az pokoli.
3. A testet meg lehet ölni, (...) de ha a lelkünket ölik meg, semmi sem mulasztja el a fájdalmat. Charles Martin
4. Pókhálónál finomabb hálók pókhálózzák be a lelket, s idegzetünket s erezetünket a kristályvíz iszapjánál finomabb rétegek ülik meg. Sok-sok holt gondolat ülepszik le a lélek zugolyaiban, mintha tisztátlan lelkeknek párái volnának, s ezektől a páráktól oly nehézkes lesz a lelkünk, mintha mázsás súlyok nehezednének ránk. Ezt a belénk avasodott halált, ezt a hozzánk tapadt bûnt az élő lélek áramaival (...) kell magunkból kilöknünk. Prohászka Ottokár
5. Tény, hogy a szenvedés élesíti a szellemet. De ha túlságosan élesíti, az ember belepusztul!
6. Gyûlölni felebarátunkat könnyû dolog, sőt, akár megkönnyebbülést is jelenthet számunkra. Önmagunkat gyûlölni azonban sokkal rosszabb, szinte elviselhetetlen szenvedés.
7. Sokkal egyszerûbb megbélyegezni, mint megpróbálni megérteni. Ez egy nagyon gyors reakció, és ebbe nem kell túl sok energiát fektetni. A megértésbe és az elfogadásba kell.
8. A szellemet el lehet sorvasztani, az érzékeket nehezebb... a szellem iránti érzékeket. Sándor Iván
9. Nehéz nem gyûlölni... embereket, dolgokat, intézményeket. Mikor megtörik a lelkedet, és élvezettel nézik, ahogy elvérzel, a gyûlölet az egyetlen helyénvaló érzés. De tudom mit tesz a gyûlölet az emberrel. Ízekre szedi és kifordítja önmagából. Olyanná válik, amilyenné soha sem akart.
10. Mint ahogy azt látjuk, hogy a víz s más nedv, ha edénye Széttörik, elfolyik és lassanként szerteszivárog, És szétfoszlik a köd meg a füst is a híg levegőben, Hidd el, hogy lelkünk is szétfolyik, és hamarabb vész El, s gyorsabban változik ismét őselemekké, Mint hogy az ember testéből kiszakadva elillan. És ha a test, mely edényképpen szolgál vala néki, Nem képes megtartani többé, összetöretvén, Vagy mert megritkult, az erekből vére kifolyván, Hogy hiheted, hogy a lég meg tudná tartani egyben, Bár az a testünknél sokkal ritkább szövedékü? Titus Lucretius Carus