Különben hazugság ez is - nem kapunk ajándékba soha semmit; haladékot legfeljebb, mint ezt is, de hát mit várhatunk? Hiszen minden csak haladék, kegyes haladék, tarka lobogó a távoli, de könyörtelenül közeledő sötét kapu előtt.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat. Sam Harris
2. Végignézzük, ahogyan más emberek meghalnak, és a józan eszünkkel tudjuk, hogy a végzet minket is elér majd egy napon, de mélyen legbelül soha, de soha nem hisszük el igazán. Hasztalan sopánkodnak az öregasszonyok a kiskapu előtti padon üldögélve, hasztalan beszélnek arról, hogy már alig várják, hogy a túlvilágra kerüljenek. Hazugság az egész. Ugyanez a helyzet a szerelemmel is, amiről úgy gondoljuk, hogy örök tulajdonunk. Egyszerre csak megtörténik: hirtelen szertefoszlik, és mi csak nézünk meglepetten.
3. De mi vár a kapu túloldalán? Van olyan kapu is, ami mögött semmi sincs.
4. Mindig ugyanaz várja; egy újabb üres nap, egy újabb magányos hónap, egy újabb kietlen év.
5. Minden ígéret, amely magába foglalja, hogy örökké, nem több egyezményes hazugságnál. Az örökké nem létezik. Előbb-utóbb mindennek vége szakad. Ahogy közeleg a vég, hangosabban ketyeg az óra, és kevésbé hagyjuk az ígéretnek, hogy a boldogság útjába álljon.
6. Semmit sem vártunk jobban életünk során, mint hogy felnőtté váljunk, de most, ennek a kapujából olyan nehéz búcsút intenünk a régi időknek. Borsa Brown
7. Azt mondogatjuk, hogy soha nem tudhatjuk, mikor jön el halálunk órája (...), csakhogy ezt a pillanatot homályos távolságban látjuk magunk előtt, eszünkbe sem jut, hogy bármiféle kapcsolata lehetne ezzel a nappal, ami elkezdődött. Marcel Proust
8. Vajon nem csak olyasmi a hûség is, mint az igazság? Törekszünk felé, de mégis folyvást megtagadjuk. Jannah Loontjens
9. A várakozásban azonban akaratunknak csekély szerep jut; várunk ha nem akarjuk is; tetteink helyzeti ereje következtében még akkor is kitartunk, amikor értelme elmúlt, s céltalanul is várunk egy ideig. Hiábavaló leskelődés, ostoba álldogálás - ki nem ismeri? - amikor hasztalanul vesztegetjük értékes időnket, olyasmi után bámulva, ami egyszer s mindenkorra eltûnt. És mi mégis makacsul visszavárjuk. Nem tudjuk, miért állunk még mindig ott, ahol állunk, de nem mozdulnánk a világért sem. Amit buzgalommal kezdtünk, türelemmel folytatjuk. Gyötrő szívósság, holtra fáraszt. Victor Hugo
10. Szembenézni a halandósággal egyáltalán nem könnyû. Hogy elkerüljük ezt a szembesülést, inkább bekötjük a szemünket, és sötétben maradunk a halál és a haldoklás valóságát illetően. Csakhogy a tudatlanság nem áldás - csupán a rettegés egy mélyebb formája. Caitlin Doughty