Különösek az ilyen emberek, furcsán gondolkoznak. Tudni sem akarják, ki az, akivel beszélnek, vagy mit gondol az. (...) Számukra minden asztal asztal, akár diófafurníros, akár gyalulatlan fenyő. Mit számít az, hogy négyszögû-e vagy kerek; fontos, hogy lapja legyen meg négy lába. Alighanem rám is így néz, a nevem nem is érdekli. Látja, nő vagyok, van csípőm, mellem, lábam és ez éppen elég neki: egy nő a sok közül.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokat elmond az emberről, mi az, amire felfigyel. Hogy törődik másokkal. Sokan nem is látják azt, ami körülveszi őket - a pincérnőt, aki az ebédjüket hozza, vagy az ajtónállót, aki a csomagjukat viszi. Joanne Ramos
2. A női test, még a legjava is, alakilag nagyon gyatra; nyersek a hajlásai és otrombán elosztottak a tömegei; hozzá képest egy tejeskorsó, sőt még köcsög is, intelligens és tetszetős. (...) Az átlag nő, míg a mûvészet segítségére nem siet, báj nélküli, torz, rosszul ívelt és kegyetlenül tagolt, még nőnek is. Ha jó a törzse, majdnem biztos, hogy görbelábú. Ha jók a lábai, majdnem biztosan rosszak a fogai. Ha a fogai jók, majdnem biztos, hogy otromba kezei vannak, vagy bágyadt szemei, vagy olyan a haja, mint a kóc, vagy álla nincs. Az oly nő, akinek mindene szép, oly szokatlan, hogy holmi csodaszámba megy és rendszerint megél belőle, ha mutogatja magát. Henry Louis Mencken
3. Ó, milyen furcsa, ahogy a szerelemről gondolkozik, és ahogy beszél róla. Én az vagyok magának, akit sokszor csakugyan ott szeret tudni maga mellett... egy széken. De maga nekem az egész világ; én nem tudok másról, csak magáról, nem fogok fel mást, csak magát, nincs szükségem másra, csak magára. Guy de Maupassant
4. Mennyi ember! Szakadatlanul özönlő, megszámlálhatatlan ember! S valamennyi olyan... olyan... mi is a megfelelő kifejezés erre... olyan szürke. Olyan egyformák, olyan rettenetesen egyformák. S amelyik éppen nem birkára hasonlít, annak meg nyúlpofája van (...). Egyik fecseg és fontoskodik, mások meg, a nehézkes, középkorú férfiak, morognak. Még a karcsú, ovális arcú, piros szájú lányok is lehangolóan egyformák. Agatha Christie
5. Mindenki különb egy kicsit a másiknál, és mindenki átlagosabb egy kicsit, mint más. Például nálam vannak szebb és okosabb nők, sőt nagyobb mellûek is. Nem ezeken múlnak a dolgok, az apróságokon, az árnyalatnyi, leheletnyi dolgokon múlik minden. Ez olyan, mint egy suttogás, nem mindenki hallja. Nikodém Vanda
6. Számomra az egész világ, a természet, a tenger, a föld gömbölyûsége, az élet egésze, mind a nőket jelképezi. Nagyon tisztelem a nőket, nem tudnám nélkülük elképzelni az életemet. Felháborít az, hogy a kisebbségük, a férfiak mögé helyezésük megnyilvánulásaival még ma is találkozhatunk. Nem egyszerûen a jogok egyenlőségéről van szó, egész másról... nem tudom az okát, de sokkal több boldogtalan nővel találkoztam, mint férfival. Demjén Ferenc
7. Sokféle nő létezik a világon. Vannak szelídek és figyelmesek. Vannak rakoncátlanok és akaratosak. Vannak nők, akik visszafogottak és félénkek. Vannak, akik bátor és félelmetes megjelenésûek. Minden nőnek megvan a maga egyedi személyisége. De tudod-e, hogy miután találkoztam veled, minden nap képes vagy megmutatni egy új oldaladat? Néha összezavarodok, hogy milyen nő vagy valójában. Miért van az, hogy minden nap más, csodálatos tulajdonságot tudsz megmutatni, hagyod, hogy lassan észrevegyem őket?
8. Arra vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges vagy. Olyan, amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem kellenek maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az asztalra, ami te vagy. Oravecz Nóra
9. Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat. Vavyan Fable
10. A férfiak nagyon furcsák. (...) Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket minden szeszélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk. Paulo Coelho