Külső maszkot egyrészt azért viselünk, hogy a külvilág elfogadjon bennünket - másrészt azért, hogy a benső, valóságos lényünket elrejtsük mások elől. (...) A baj az, ha nem tudod, hogy maszkot viselsz. Azt hiszed, ez a te valódi arcod.

Kapcsolódó idézetek

1. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
2. Mindnyájan álarcot viselünk. Õk is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
3. Ha nem vagy őszinte, akkor nem adsz esélyt a másik embernek, hogy megismerjen és véleményt alkosson rólad. Ha folyamatosan egy maszk van rajtad, akkor maximum arról kapsz visszajelzést, hogy ez a maszk jól áll-e neked vagy nem. De hogyha ezt a maszkot le tudod venni, akkor esetleg arról is visszajelzést tudsz kapni, hogy te, a te személyiséged, a te lelked, a te gondolkodásod valakinek tetszik, valakinek nem tetszik.
4. A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt. Krúdy Gyula
5. Minden emberen van egy jelmez és egy maszk, melyet mohó ambícióval és ravasz önvédelemből visel. És ami a lényeg: fogalma sincs róla, hogy rajta van! Nem tud róla. Ez nem csak kellemetlen, de roppant vicces is. Magára hazudja, de olyan hipnotikus erővel, hogy elfelejti, hogy ő egyáltalán nem az, akinek hiszi magát. Ezért nem is érdemes vele sem hitről, sem eszméről, sem világnézetről vitatkozni, mert úgysem azt éli. Õ valami egészen mást él, és másban hisz, mint amiről azt hiszi, hogy hiszi. És nincs veszedelmesebb dolog, mint figyelmeztetni valakit, hogy hazugságban él. Müller Péter
6. Bőrünk sokkal több annál, mintsem hogy csupán a testünket bontó csomagolópapírként tekinthetnénk rá, mivel valójában a külvilággal szembeni védvonalként szolgál. Kipárnázza testünket, megtartja a testfolyadékokat, szabályozza testhőmérsékletünket, védelmez bennünket a betegségektől és eltávolít bizonyos bomlástermékeket. Sûrûn behálózzák az idegvégződések, ennek köszönhetően érzékeljük a minket körülvevő világot, és tudunk is reagálni rá.
7. Mindenki maszkot visel. A maszkok sokféle méretûek és formájúak. Az egyetlen gond a felpróbálásával az, hogy illik rád. Milyen könnyen esünk bele abba a csapdába, hogy nem is kell annak lennünk, akik vagyunk! Milyen könnyen győzzük meg magunkat, hogy el kell fednünk azt, amilyennek születtünk! Ez tragédia - tragédia, hogy a félelem elválaszt minket a sorsunktól. Ez pokoli - amikor annak az embernek a helyébe, akivé megalkottak, valami olcsó szemfényvesztő lép.
8. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
9. Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak. Az arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere. Müller Péter
10. Akkor is álarcot viselünk, ha magunk vagyunk. Azt az arcunkat öltjük fel, amelyiket legszívesebben látnánk a tükörben.