Kultúránk a döntéshozás illúziójával ajándékozza meg a férfiakat, de valójában megfosztja őket annak lehetőségétől, hogy ténylegesen új irányokat határozzanak meg a napi kisszerû versenyfutáson kívül, illetve azon túl. A férfiaknak alig van lehetőségük, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek ténylegesen megváltoztatják az életüket vagy a körülöttük lévő világot. Nem léphetnek ki a játszmából, különben nem kapják meg a jutalmukat.

Kapcsolódó idézetek

1. A megélhetés még ma is - még átmeneti korunkban is, amikor már olyan kevés kényszerítő körülmény van - arra kényszerít majdnem minden európai férfit, hogy vállaljon föl egy bizonyos szerepet, ez az ő úgynevezett foglalkozása, némelyeknek megadatik a szabadság, amolyan látszatszabadság, hogy e szerepet ő maga választhatja, de a legtöbbjük a helyette választott szerepet kénytelen vállalni. Az eredmény meglehetősen különös: előrehaladottabb korban majdnem minden európai összetéveszti magát a szerepével, ők maguk lesznek saját "jó kis játékuk" áldozatai, ők maguk felejtik el, mennyi hangulat, véletlen és szeszély uralkodott rajtuk akkor, amikor "foglalkozásuk" eldőlt - és mennyi egyéb szerepet is játszhattak volna: de akkor már késő! Friedrich Nietzsche
2. Könnyen le lehet írni azt a férfit, akinek hiányzik a női oldala. Õ kizárólag a külső, felszíni világgal foglalkozik, a fejéből meg őrtorony lesz. Dolgokat épít, magyaráz, használ, javít, szabályoz, rendez és játszik velük - ha veszi a fáradtságot, hogy egyáltalán megérintse őket. Mert a dolgok belseje idegen az ő számára. Fél azoktól. Ezért túlórázik állandóan az őrtorony, amelyben az ész és a rend őrködik. Számára ez az egyetlen lehetőség arra, hogy meglegyen benne a biztonság és a fontosság érzése. Foglya egy részigazságnak, amely éppen azért veszélyes, mert ő az egész igazságnak tartja. A hamis férfiúság csapdájában ül. S éppen ez lett a nyugati világ kollektív mítosza. Többnyire férfiak felelősek ezért, akik a hatalmat, a pénzt, a gazdaságot, az egyházat, a hadsereget a kezükben tartják, és ellenőrzik a morált. Amit valóságnak nevezünk, amitől csaknem teljesen függünk, azt jórészt olyan férfiak fikciója, koholmánya, akik még sohasem találkoztak a belső világukkal. E férfiak még sosem tértek be önmagukba, nem ismerik sem a bizalmat, sem a sebezhetőséget; sem az imádságot, sem a költészetet. Ezek a férfiak jórészt még nem készek, sőt betegek, azzal a kultúrával együtt, amelyet örököltünk tőlük. Richard Rohr
3. A férfiak ritkán képesek megelégedni azzal, ami megadatott nekik. Rose Tremain
4. A férfi akarja megváltani a világot, de legalábbis a szûkebb világot: a saját családjának életét. Nem elfogadható, ha egy férfit nem motivál a felesége/élettársa és a gyerekei életének jobbá tétele. (Ez a minimum.) A férfi ne legyen elégedett, hanem akarjon többet adni.
5. Nekünk, lányoknak össze kell tartatunk. Ez a férfiak világa, és ők nem tesznek mást, csak kihasználják a mi jó természetünket.
6. Nem beszélünk túl gyakran arról, hogy a férfiakat is bebörtönzik a nemi sztereotípiák, pedig látom, hogy ez rájuk is igaz, és amint ők szabadokká válnak, annak természetes következménye lesz, hogy a nők számára is megváltoznak a dolgok. Ha a férfiaknak nem kell agresszívnak mutatkozniuk az elfogadásért, a nők sem fognak kényszeredetten megalázkodni. Ha a férfiakon nem lesz nyomás, hogy ők legyenek az irányítók, a nőket sem akarják majd irányítani. Emma Watson
7. Évszázadok óta foglalkoznak azzal, hogy a férfiaknak vagy a nőknek van-e több eszük? Nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy a nőknek, miután születésüktől fogva megadatott nekik az egyik legcsodálatosabb lehetőség, amely az életüknek értelmet ad, kisebb a kreatív késztetésük a gondok megoldására, mint a férfiaknak. (...) A férfiaknál viszont hiányzik a biológiai kreativitás, s hogy értelmet adjanak a saját életüknek, létezésüknek, alkotniuk kell. Sokkal nagyobb bennük az alkotási készség, mint a nőkben. Popper Péter
8. A férfiak ugyanis azt hajszolják, ami nem lehet az övék. És azt gyûlölik, ami felett nincs hatalmuk.
9. A férfiaknak meg kell adni a küzdés és a nagy áron elérés illúzióját. Kaffka Margit
10. Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.