Ugrás a tartalomra
A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer arra buzdít minket, hogy menjünk szembe az alapvető természetünkkel. Arra ösztönöz, hogy a pénzt hajhásszuk mindenekfelett. Hierarchiát teremt, mely szerint egyes emberek jobbak, mint mások. Azt állítja, hogy minél több holmink van, annál boldogabbak leszünk. Arra tanít minket, hogy halmozzuk fel az erőforrásokat, és hogy többre tartsunk egy nagy kocsit, mint mondjuk egy öreg erdőt. Bárki, aki valaha eltöltött akár csak egy kis időt is egy öreg erdőben, megmondhatja, hogy sokkal nagyobb megelégedést okoz egy kétezer éves mamutfenyő alatt ülni, mint egy Lincoln MKX-ben, amilyet Matthew McConaughey vezet a tévéreklámokban. Túlburjánzott fogyasztói társadalmunk a lényeg félreértésének masszív gyakorlása.
Kapcsolódó idézetek
-
A világ egyre inkább afelé halad, hogy nyomasszon bennünket. A boldogság nem használ a gazdaságnak. Ha megelégednénk azzal, amink van, miért kéne több? Hogyan adsz el egy ránctalanítót? Eléred, hogy az emberek aggódjanak a koruk miatt. Hogyan veszed rá őket, hogy egy pártra szavazzanak? Eléred, hogy aggódjanak a bevándorlás miatt. Hogyan köttetsz velük biztosítást? Eléred, hogy aggódjanak, minden miatt.
Matt Haig
-
A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem mûködik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
-
A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.
Jane Goodall
-
A világ társadalmában a gazdasági érdek a hajtóerő, ezért az egyszerû tények is hajuknál fogva előráncigáltnak, sőt gyerekesnek tûnnek. Tönkretesszük a földet az életmódunkkal, ezzel a ténnyel mindennap szembesülünk, mégis alig teszünk ellene, mintha semmibe vennénk azokat, akik utánunk jönnek. Alig teszünk ellene valamit, és ennek kétségtelenül az az oka, hogy túl jó dolgunk van, és akik jól elvannak, azok nem igazán hajlandók csatába indulni a világ megváltoztatásáért. Ezt nagyon jól tudják azok, akik a létünk irányítására törnek, a nagyvállalatok, meg a kereskedelmi láncok láthatatlan tulajdonosai, vagy akárkik legyenek is. Céljuk egész egyszerûen a jelenlegi helyzet - vagy ha úgy tetszik: az abszurditás törvényének - konzerválása.
Jón Kalman Stefánsson
-
A reklámipar nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyûgöző, de hamis illúzióját. Ez a henye és habzsoló lét olyan, amilyennek a gazdag fogyasztók örömteli életét képzeljük. El kell bolondítani a nagyközönséget egy olyan életmód mintájával, amelyet csak úgy lehet fenntartani, ha a lehető legsûrûbben felújítjuk a ruhatárunkat, a bútorainkat, a tévénket, a kocsinkat, a háztartási gépeinket, a gyerekjátékokat, minden használati tárgyunkat, még akkor is, ha ez teljesen fölösleges.
Oliviero Toscani
-
A pénz által gerjesztett növekedés-megszállottság csapdájába esve kényszeresen egyre olcsóbb és csúnyább dolgokat termelünk, melyekre nincs is szükségünk, miközben szenvedünk a gyönyörû, egyedi, személyes és élő dolgok hiányától. Cserébe ez a hiányérzet folyamatos fogyasztást generál, kétségbeesetten próbáljuk valamivel kitölteni a kapcsolataitól megfosztott anyagi környezetben levő ûrt.
Charles Eisenstein
-
Olyan társadalomban élünk, amely folyamatosan azt próbálja belénk sulykolni, hogy változtatnunk kellene az életünkön. Jobbnak kellene lennünk, jobban kellene csinálnunk, jobban kellene kinéznünk, és jobban kellene éreznünk magunkat. Fogynunk és izmosodnunk kellene, egészségesebben kellene táplálkoznunk, jobb munkahelyet kellene találnunk, csinosabb ruhákat kellene hordanunk, és több pénzt kellene keresnünk. Azt csak elvétve halljuk, hogy pont úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk.
-
Ahelyett, hogy a társadalom jóllétét a természet (beleértve az embert is) egészségével és sokféleségével mérnénk, beteg modern rendszereinkben a fejődést elvont gazdasági mutatókban fejezzük ki, ami felmorzsolja a morális értékeket és a világ animáját is. A tömegtermelést állandósító és a Föld erőforrásait kimerítő fogyasztás ösztönzése, azzal az illúzióval színezve, hogy ez maga a jólét, egy ördögi kör része, amely kárhozatra ítéli bolygónk minden lényének egészségét és életét. Szemmel láthatóan az ember az egyetlen faj, amelynek sikerül elpusztítania a környezetét, és beteljesítenie saját végzetét.
-
Kultúránk jelenleg olyan irányba halad, ahol a jelen vágyai fontosabbak a jövő szükségleteinél, és szemrebbenés nélkül hagyjuk a következő generációra mindazt a szemetet, adósságot és klímaválságot, amit ma okozunk. Ez a rövid távú szemlélet leértékeli mindazt, ami nem pénzben mérhető - például a gyermekekről és idős hozzátartozókról való gondoskodást -, miközben a hatalmat és a vagyont egy szûk elit kezében összpontosítja. Ha nem teszünk semmit ez ellen, hallgatólagosan támogatjuk ezt a rendszert.
Rob Hopkins
-
A cégek sok milliárd dollárt költenek a marketingre és a reklámokra, melyek lerombolják önbizalmunkat annak érdekében, hogy azt az adott termék megvásárlásával állítsuk helyre. Boldognak lenni felér egy forradalommal! Vágjuk le a kapitalizmus gonosz csápjait és hajítsuk őket a komposztra, így megteremthetjük egy szebb jövő alapjait.
Natalie Fee