Lassulj, szívem, hisz élni kéne még! Átsétálnék még veled néhány szép nyarat, vagy ülnénk tûnődőn öreg fák alatt, és hallgatnánk halk éjjeli zenét...

Kapcsolódó idézetek

1. Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem, ameddig jó nekem, De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen. Demjén Ferenc
2. Van élet, mely ehhez fogható? Csendben ülni az ablak előtt, Nézni a hulló leveleket, A feslő virágokat, S ahogy egymást váltják az évszakok.
3. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
4. Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.
5. Élj! Beszélj! Gondolkozz, tevékenykedj! Néha hallgass zenét is... (...) Nézelődj, hatódj meg! Nevess sokat, de néha sírj is! (...) Akkor leszel igazán az, akinek én szerettelek!
6. Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet. Francois Lelord
7. Együtt akartunk megöregedni (...). Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni. Dennis Lehane
8. Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Reményik Sándor
9. Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila
10. Csak velem örülj, ha ragyog a nyár, Ha későre jár, csak mellettem állj, Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már! Máté Péter