Látni akartál, hát itt vagyok, A szerepem vállalom, Az voltam, aki most is vagyok. Tudom, a semmi több, mint kevés, Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.

Kapcsolódó idézetek

1. Én most is szeretlek téged, És ugyanúgy érzek, És ott várok az út végén. Kereslek álmaimban, És azt akarom, Szeress úgy, ahogy én. Demjén Ferenc
2. Ma éjjel újra itt vagyok, Mit érzek, láthatod. Itt vagyok, és nem álmodom A könnyeket arcodon. Tudnod kell, mennyit érsz nekem: Te vagy az életem.
3. Te vagy az álmom, jutalmam mindenért. S ha néha féltem, melletted véget ért. Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem. Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.
4. Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én. Magashegyi Underground
5. Félig én már át vagyok. Úgy nézz rám, ha elmegyek, Látsz-e újra engemet, Azt te már nem tudhatod. Nagy Endre
6. Már az elején tudtam, hogy te más vagy, Te vagy az a nő, aki nekem nem az átlag, Te vagy az a lány, akit óvok és védek, Mert mindig beléd estem, mikor megláttalak téged, És úgy éreztem, nem állhat már közénk soha senki, Az utunk végén az égbe is együtt fogunk menni, Együtt öregszünk meg, én a tied, te az enyém, Olyan lesz az életünk, akár egy szép szerelmes regény.
7. Én most beléd tudnék szeretni, és mindenemet neked adnám (...). Te csak zenét kérsz tőlem, de én sokkal több vagyok, mint hittem, és úgy szeretném megosztani valakivel azt a sok mindent, amit csak most értettem meg. Paulo Coelho
8. Te vagy a kezdet, és te vagy a vég, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél!
9. Értettem s féltettem mindent, ami van, De néztem és éreztem, vagyunk még annyian, Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én, Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején. Ismerős Arcok
10. Az utakat még könnyen járom, De a hegy alján már megállok. Tudom, hogy fentről messzebb látnék, Ott több a nap, kisebb az árnyék, De majd feljutnak újak, mások.