Ugrás a tartalomra
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratódal népe, a rosszat nem te kérted.
Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon...
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz!
Kapcsolódó idézetek
-
Magyar szivet magyar dolmány takarjon,
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon,
Magyar szívben magyar bátorság:
Ejhaj, boldog lesz Magyarország!
Thaly Kálmán
-
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedûink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Petőfi Sándor
-
Néha éld, hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön,
S érj célba, de csak magadért,
Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem,
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj.
Alvin és a mókusok
-
Ne félj, magyar, az ki vagyon veled,
ezer veszély közt is bizton hazavezet,
s ha jó az óra, meghallod szavát.
Hazamegyünk! Hazamegyünk!
Ne félj, magyar, az ki vagyon velünk,
a bujdosásból majd hazamegyünk.
A bujdosásunk véget ér hamar,
s szabad lesz végre,
szabad a magyar.
Wass Albert
-
Ne bízz szegény hon a gondviselésben,
Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott.
Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél,
S használd erődet és akaratod.
Küzd, törj előre bátran nemzetem!
Élet, halál! csak az dicső legyen!
-
A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.
Jókai Mór
-
Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Tele szivem békével,
Túllátok már a földi rácson.
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne bántson.
Ady Endre
-
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Sajó Sándor
-
Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza, hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd,
hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem.
Magyarország, milliók áldása szálljon rád!
Oláh Ibolya