Ugrás a tartalomra
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. (...) A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Kapcsolódó idézetek
-
Várni valamire nincs is értelme. Nézd csak meg! A legtöbb ember élete egyébből sem áll, mint várakozásból! Várja, hogy felnőjön, várja, hogy befejezze az iskolát, várja, hogy férjhez menjen, vagy megtalálja a nőt, akit keres, várja, hogy gyermeke szülessen, aztán, hogy az is felnőjön, hogy elkészüljön a háza, vagy megkapjon egy rangot, egy elismerést, és akkor egyszer csak azon kapja magát, hogy megöregedett, és ha rútul jár, mert megbetegszik, akkor onnantól már csak a halált várja. Ennek mi értelme volna? Hol van a pillanat? A perc öröme és boldogsága? Mi végre várják az emberek folyton az időt? Édes gyermekem! Az idő nem eljön, hanem éppen hogy elmegy!
-
Így mondják szokásosan: "időt múlatni", "az idő elmúlatása" - ekképpen szólnak azok, akik nem tudnak jobbat kezdeni az életükkel, mint hogy elfolyatják, vagyis megkerülik, kitérnek útjából, amennyire csak lehet. (...) Ám én másmilyennek ismerem az időt: dicséretre méltónak találom, még végső hanyatlásában is, hiszen a természet kedvezésekkel adta kezünkbe, így csak magunkat hibáztathatjuk, ha nem bánunk vele a hozzá méltó tisztességgel, amikor ránk nehezedik, vagy amikor haszontalanul elszökik tőlünk... Aki a jelenben él, annak édes az élet.
Michel de Montaigne
-
Mindenhez idő kell. (...) És ez az, amit a maga generációja olyan nehezen fogad el. Mind úgy nőttek fel, hogy elvárják, a dolgok azonnal a maguk kedve szerint alakuljanak. Elvárják, hogy az életük olyan legyen, amilyennek elképzelték. (...) De ehhez idő kell.
Jojo Moyes
-
Felismerjük a boldogságot? Vagy csak várunk rá, amíg rákot nem kapunk, és rájövünk, hogy a jó évek elmúltak? Mert van egy érzés, ami néha elönti az agyunkat: az érzés, hogy az élet lassan kicsúszik a kezünkből, hogy a jövő mögöttünk van, és mindig mögöttünk is volt.
-
Amikor az ember fiatal, azt képzeli, még temérdek ideje van, hogy azt tegye, amit eltervezett. Nem veszi észre, hogy az idő múlik. Ez a baj. De az idő attól még múlik.
Rose Tremain
-
Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része. Milyen lesz? (...) Hogyan lesz? Néha megálmodjuk! (...) Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe... Várakozni egy ideig jó. De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem. Ha például a fenti mondatot így írom: "Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik "várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen. Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el! Soha. Az ígéret nem teljesedik be.
Müller Péter
-
Hiányzik nekem bármi is? A jövő. (...) Az, ami nem történt meg. A véletlenek, melyek belefolynak az életbe, a napok, amelyek majd eltelnek, olyan dolgok eredményei, amik már rég elkezdődtek; minden, amit valamiképpen az irányít, amire én vágyom. Ez az, ami hiányzik, amit nem ismerek: a jövő.
Tore Renberg
-
Igazában nem is jó, ha az embernek sok ideje van. Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt.
Peter Soyer Beagle
-
Sokan úgy élik le az életüket, hogy várják, hátha történik valami, valami, ami mindent megváltoztat. Keresik a hatalmat, a szerelmet, vagy a választ a legnagyobb kérdéseikre. Szerintem valójában egy új lehetőséget keresnek. Az utat egy olyan élethez, ahol minden addigi hibájuk semmissé válik, és mindent újrakezdhetnek. Ahol még nem történt semmi rossz, és minden lehetőségük előttük áll.
-
Tudom, sokszor siettetnéd az időt, hogy minél gyorsabban teljen. De sose felejtsd el, hogy itt van nekünk a jelen, és minden pillanat után jön a következő. És ezek annyi élményt tartogatnak a számunkra, hogy kár volna az időnket a múltra vagy a jövőre pazarolni!