Légy becsületes. Megteheted, hogy hazudsz, akinek csak akarsz, akár nekem is. De saját magadnak mindig felelősséggel tartozol. Egyszerû dolog ez. Valahol a tarkódban mindig érezni fogod, helyes-e, amit teszel, vagy sem. Ott van egy mérőszalag, és azon rovátkák. Közelebb visz-e a tetted a saját ragyogó tengelyedhez, vagy ellenkezőleg, eltávolít tőle. Mondhatják neked, hogy az erkölcs relatív. Ez igaz is. De ez a fénylő, hideg és könyörtelen acéltengely, amely a tarkódban feszül - ez megmondja neked az igazat.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy cselekedet erkölcsösségét mindig az határozza meg, hogy saját erőtökből tudjátok-e vállalni a felelősséget. Ugyanaz a cselekedet egy adott időben nagyon tiszta, nagyon erkölcsös lehet. Berkesi András
2. A becsületes azt jelenti, hogy hûnek kell lenni önmagunkhoz, és olyan célt kell választanunk, amellyel együtt tudunk élni és dolgozni. Ha hazudunk magunknak, nem fog sikerülni. Ha hazudunk másoknak, nem fog sikerülni.
3. Ha érzed belül, hogy valami nem helyes, akkor az nem helyes. Ez az erkölcsi iránytû, ami vezet. Tedd azt, amit helyesnek érzel!
4. Az őszinteség tehát kétélû fegyver. Néha összeköt, néha rombol. Néha csak arra szolgál, hogy az ember életterheiből egy adagot átcsúsztasson a másik vállára. Néha erkölcsi kötelességünk hallgatni, ha az őszinteség a másik ember megalázását, megsértését eredményezné. Néha erkölcsi kötelességünk beszélni, ha a hallgatás félrevezetné a másikat, kapcsolatunk terhelhetőségét illetően, vagy éppen a közeledő véget tussolná el. Popper Péter
5. A lelkiismeret törvénye örök. Két gyóntatószék van, amelyek egyikében le kell térdelnünk. Közvetlen vagy közvetett, azaz visszatükrözött úton tisztázod magad, hogy kötelességeid körét mint teljesítetted. Elmélkedjél, vajon eleget tettél-e viszonyodnak atyád, anyád, rokonod, szomszédod, városod, kutyád, macskád iránt; vajon ezek valamelyike nem tehet-e szemrehányást neked? De viszont elhanyagolhatom ezt a közvetett tükörmértéket, és föloldozhatom magamat is. Mert megvannak magammal szemben a tulajdon kemény követeléseim, és azok teljes kört alkotnak. (...) De csak az, akiben valami isteni van, bizakodhatik abban, hogy a maga törvényhozója tud lenni. Kell hogy szíve emelkedett, akarata hittel teljes, szeme éles legyen; kell hogy mélységes komolysággal ő legyen a maga tanítása, társasága, törvénye; kell hogy egyszerû elhatározása oly erős legyen számára, mint a vaskényszerûség az mások számára! Ralph Waldo Emerson
6. Az élet (...) bizonyos dolgokat megkövetel tőled. Legyél becsületes, bátor és igazságos. Szeress, és légy szeretve. Vallj kudarcot. Kerülj kínos helyzetekbe. Győzz. Ess le valahonnan. Ess szerelembe. Fredrik Backman
7. Tedd, amit akarsz! Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerûbb változatát! Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz. Neale Donald Walsch
8. Szerezd hát meg magadnak azt, ami teljesen tőled függ: légy őszinte, méltóságteljes, munkabíró, ne hajhászd az élvezetet, ne elégedetlenkedj a sorsoddal, légy kevéssel beérő, jóindulatú, szabad, komoly, keresetlen, nagylelkû. Nem érzed-e, hogy mennyi mindent meg tudnál szerezni, amire nem hozhatod fel kifogásnak az alkalmatlanságot, a rátermettség hiányát? Te pedig szántszándékkal alatta maradsz a mércének? Vajon a rátermettség hiánya kényszerít rá, hogy zúgolódj, az élethez görcsösen ragaszkodj, hízelegj, testi állapotodat okold, hogy tetszelegj, hogy komolytalan légy, hogy lelkednek annyi nyugtalanságot okozz? Nem!, az istenekre nem! Mindezeket a hibákat már régen levetkőzhetted volna, s legföljebb csak azzal vádolhatnának, hogy valóban lassúbb, nehezebb felfogású vagy. Ezen is segítened kell azonban gyakorlással, s nem szabad elnézned magadnak ezt a mentségedet, vagy éppen tetszelegned benne. Marcus Aurelius
9. Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk. Ara Rauch
10. Az erkölcsnek az igazsággal, az őszinteséggel, a hitelességgel, a teljességgel kellene törődnie. Az erkölcsi normáknak a tudatosságról, a meditációról, a szeretetről, az együttérzésről és a részvétről kellene szólniuk. Osho