Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörû nevet, párnát a pusztulásnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.
2. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Kölcsey Ferenc
3. Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Vörösmarty Mihály
4. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Weöres Sándor
5. Ébredj, rólad zeng a szívem, ha közel vagy, oly örömmel, mint sóhajtva daloló fák eperérés hónapjában. Henry Wadsworth Longfellow
6. A neve fáj, a neve gyász: csöngettyûk sötét csöngetése; a neve fáj, a neve gyász: dobok fekete döndülése; a neve fáj, a neve gyász: lobogók hollószárnyverése; a neve fáj, a neve gyász: nem akarom feledni mégsem! Rákos Sándor
7. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
8. Viszi a szél a fákat, mint a füstöt, s tested emlékét is... Szeretnem kell, mi így rohan s mi így hagy el; szeretnem a Napot: rám tetoválja arcod, büntetésül is boldogan. Csoóri Sándor
9. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai. Biblia
10. Rigófüttynek volna jó, Lenni bár egy hangnak, Jönni-menni volna jó, Akárcsak a harmat. Kányádi Sándor