Ébredj, rólad zeng a szívem, ha közel vagy, oly örömmel, mint sóhajtva daloló fák eperérés hónapjában.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a hangod hallom, a szívem kinyílik, mint virág a reggeli napsütésben.
2. Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Bella István
3. Hallom már, angyal szárnya lebben, Szívem, mint régen, meg-megrebben, Itt vagy közel! Itt vagy közel, óh, szép karácsony, Rajtad csüng lelkem, semmi máson, Jövel, jövel! Benedek Elek
4. Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák, És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át, Ez a boldogság.
5. Kívánom a szívdobogásod, A reszketésed, dadogásod, Mint mikor dúlt a szerelem... Törődj velem, Egyetlenem, törődj velem. Szép Ernő
6. Ha fölcsendül egy hang a multból: A Te ezüst hangod repül felém S én úgy foglak áldani újból, Mint szerelmünknek édes reggelén; Ha epedő dal száll föl szivemből, Teneked legyen szentelve dalom, Hiszen Te voltál, aki szeretni, Aki dalolni Megtanitottál, édes angyalom! Ady Endre
7. A hangod visszhangzik a fejemben, mintha mellettem lennél, arcodon gyermeki csodálat ragyog. Rám mosolyogsz, szemed csupa nevetés; az elmém tudja, hogy ez csak káprázat, nem vagy itt, de a szívem egyszerre dalol örömében és meghasad; legalább szerethettelek. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
8. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
9. Ha látlak, megelevenedek, mint egy terebélyes fa, virágot bontok, érzem életed lüktetését. Zágorec-Csuka Judit
10. Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörû nevet, párnát a pusztulásnak. Pilinszky János