Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.

Kapcsolódó idézetek

1. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád
2. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc
3. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai. Biblia
4. Téged szeretni áhítat, imádság, Te hoztad lelkem vágyó jobbúlását, Elszúnyad lelkem gőgös indulatja, Szelíd szemed álomba csókolgatja. Téged szeretni édes enyhülésem, Vihar múltán a napsugár jósága, Vihar könnyétől még nedves vetésen Szelid harang hálát-adó imája.
5. Nap, hold süssön, rosszra jót is Érjünk, béke, harc között: Szekerünk, a rozzant vén föld Velünk így-úgy eldöcög. Tompa László
6. Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess, ne bánd, ha néha hozzám küld lángod, ne lázongj daccal érte. Nem tiéd az akarat, felém mi hajít, se az emlék, mely aranyköddel felhőzi be kerted, hol vágyvirágok fájva fakadnak... Lányi Sarolta
7. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
8. Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! Radnóti Miklós
9. Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem, Bár az élet ne volna szertelen, Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál, S bár ne volna mind egyforma, szûk verem. Algernon Charles Swinburne
10. Csak ássatok el a földbe, a földbe, a földbe, ne legyen írás rothadó szívem fölött, ne feküdjek kő-borítékba zárva, ne őrizzenek kő-oroszlánok vasgyûrûs orrlikakkal, mert úgy szép, ha a földben szépen összetörök és megkóstolja nyelvemet a lárva. Fésülje szét a földkupacot az idő boronája, üljön pacsirta, rémült nyúl a rögre, legyek föld, édes föld világ-hatalmú virág-szavakkal, izzó hús-kürtökkel, szerelem-harangokkal. Hadd érezzem a nagy csillag-keringést a bolygó csillag-tengelyében, a Földgolyón átremegő zengést, hadd dideregjek époszi tüzében. Juhász Ferenc