Lehet, hogy megbotlunk, lehet, hogy megbetegszünk, lehet, hogy meglegyint bennünket a halál szele, mégis, meggyőződéssel valljuk, hogy valahol a háttérben ott áll egy homályba burkolózó, mindenható őrangyal, aki a megfelelő pillanatban közbelép.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan esendőek tudunk mi lenni a Mindenható bölcsességének árnyékában, amint valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, nyomban elszomorodunk, máskor meg apró véletleneken örömködünk. Gaál Viktor
2. Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt, egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett!
3. Néha álarc mögé bújunk, de szerencsére, akik szeretnek minket, mindig tudják, mi zajlik legbelül, és mindig segítenek, hogy visszataláljunk.
4. Senki sincs egyedül. Ha úgy érzed, senki sem szeret, senki sem törődik veled - hát nagyon tévedsz. Az őrangyalod az életed minden egyes pillanatában ott van melletted, és folyamatosan eláraszt a szeretetével.
5. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
6. A halál nagy kiegyenlítő. Minden hatalmunk és akaratunk, minden reményünk és vágyakozásunk velünk együtt végül meghal, és sírba száll. Feledékenyen és önző módon menetelünk a nagy alvás felé, olyan dolgoknak tulajdonítunk fontosságot, amelyek nem lényegesek, és csak a legalkalmatlanabb pillanatokban jut eszünkbe, mennyire törékeny az életünk valójában. Érzelmes teremtményekként istenhez imádkozunk, akinek létéről nincsenek bizonyítékaink, vagy zabolátlan hittel, amely ősi halálfélelmünket hivatott elfojtani, arról győzködjük intellektusunkat, hogy igenis létezik túlvilág. Isten könyörületes, isten igazságos, mondogatjuk magunknak, aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen: egy gyerek belefullad az úszómedencébe, egy részeg autós megöli azt, akit szerettünk, egy betegség elveszi a hitvesünket. Akkor tehát mit kezdjünk a hittel? Ki tud imádkozni egy olyan Istenhez, aki ellop egy angyalt? Milyen isteni terv igazolhat egy ilyen förtelmes cselekedetet?
7. Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.
8. A halál jelen van mindenütt, csendesen ott áll az ajtóban, mint egy hûséges inas. Aki tud vele bánni, azt jól szolgálja ki. Én például meg vagyok vele elégedve! Valószínûleg a legalkalmasabb pillanatban lesz szolgálatomra.
9. Halálunk egy bizonyos szinten már készen áll, és árnyéka ott kullog mögöttünk, mielőtt megtörténne.
10. Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között. Paulo Coelho