Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak percek, amikor az ember egyetlen vágya az, hogy a zajos tömeg elől csöndes helyre vonulhasson el. Agatha Christie
2. A lélek terjeszkedni akar; kalandokra szomjas, új formákra törekszik. Virginia Woolf
3. Telve levék melegséggel. Csak volna valaki, hogy megoszthassam véle. Bjarte Breiteig
4. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
5. Mennyire jó, hogy csupán egymás arcát látjuk, lelkünk pedig rejtve marad.
6. A magányt kevesekkel lehet megosztani, csak olyanokkal, akik a legmélyebb bensőjükből tisztelik a másikat, akik megérzik a csend fontosságát.
7. Aki magányos, lelket talál ott is, ahol föl sem tételezte. Jókai Anna
8. A magány a felnőttek kiváltsága, azoké, akik szeretnek magukban töprengeni.
9. Noha alig egy perccel előbb még emberek társaságára vágyott, az első valóban hozzá intézett szóra feltámadt megszokott érzése, az ingerültség és ellenszenv minden idegen iránt, aki személyéhez próbál vagy csak szándékozik férkőzni. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
10. Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyûlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerû, jó szívekkel. Gustave Flaubert