Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném, elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

Kapcsolódó idézetek

1. Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled. Edda
2. Ha bármi rosszul alakult az életemben, akárcsak ha egy tanár tolt le, csak hazajöttem és zenéltem. Ez ráébresztett arra, hogy rendben vagyok magammal. Különböző dolgok történnek az életedben, dolgok a családoddal, ahogyan felnősz. A zene számomra mindig is menekülés volt ezek elől.
3. Ellök magától, lehetek bárhol, Bármi is történt, ő engem vádol. Hisz kését szívembe szúrja újra, Majd útnak indul, dalát dúdolva. Kézen fogva egy másik lánnyal, Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal.
4. Bárhol éltem is, mindig hazafelé mutatott lelkem egén egy csillag, azt a csillagot követtem éber órámban éppen úgy, mint álmaimban, terveimben és vágyaimban, írásaimban és munkáimban.
5. Lehet, úgy tûnik néha, Hogy feladom, A szívem megpihen, De túl a szavakon Van valami, ami mindig hajt, És elûz előlem minden bajt. Intim Torna Illegál
6. Minden érzelemhez megvan a hozzáillő dal (...). Minden könnycsepphez, minden mosolyhoz, minden szívfájdalomhoz és minden győzelemhez. A zene feltüzeli a lelket, és feltárja a legbenső énünket. Áthatja, meghatározza a lényünket. Még akkor is, ha nincs senki más, akihez fordulhatnál, és teljesen egyedül érzed magad, ne feledd, hogy mindig találhatsz vigaszt a dallamokban és ritmusokban, refrénekben és szerelmes dalokban. Julie Johnson
7. Amikor kiéneklek bizonyos hangokat, amelyekhez rengeteg fizikai erő szükséges, úgy érzem, mintha lebegnék, kilépnék a testemből... nagyon furcsa az egész... és időnként, amikor élőben játszom el egy dalt, érzem azt, ami a megírása közben inspirált. Ilyen lehet, amikor az ember egy bizonyos személlyel megtapasztal egy bizonyos érzést.
8. Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse
9. Ha a test számára már nincs menekvés, a szív szeretne szabad lenni, ezért szeretettel és melegséggel megtelve felfelé szárnyal. Amellett a repülés vágya mindig is ott élt a lelkekben, ezért valahol fent kell lennie a lélek otthonának. J. R. Ward
10. Mindig hittem, Lesz egy nap, mikor érdemes lesz elmondanom, Lelkem mélyén miről álmodom. Caramel